Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 15 (221. szám) - A Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, valamint a Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi ... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
160 és kedvez majd netán a beszállítók érdekében a versenyszemlélet alapján. Ha hiány van, akkor a hiányterméknek emelkednek az árai. Az a helyzet, hogy ez a logika végérvényesen megbukott, nem igaz, mert ezek a monopóliumok, amelyek t önkretettek mindent, ami lokális, és csak azt éltették, ami globális, kiiktatták az összes versenyszereplőt, és végtelenségig monopolisztikus helyzetre törekedve, a versenyszereplők tönkretételével monopolisztikus árakat diktálnak. Ez történik ma itt Magya rországon és különösen ez a mezőgazdaságban. Az történik, hogy sajnálatos módon, mondjuk, az előállítási érték alatt, az önköltségi ár alá kényszerítik a beszállítókat, hogy így legyenek szívesek terméket eladni a monopolisztikus helyzetbe került multinaci onális cégeknek. Ez lett az úgynevezett friedmani szabadpiaci elvnek a következménye. Az persze aztán egy kérdés, hogy ez az adott ország erre hogyan válaszol. Mi állítjuk, hogy újra kell gondolni például azt a kérdést, hogy az élelmiszer vajon az áruk sza bad áramlásának az elvébe belefére. Én magam azt állítom, hogy nem, ez egy hibás lépés volt az Uniótól. Korlátos, különös szabályokat kellene hozni az élelmiszerre is, úgy, mint ahogy a fegyver- és gyógyszerkereskedelemnél ezt külön szabály fogalmazza me g az egész Európai Unióban. Miért merem én ezt állítani? Azért, mert az élelmiszer nem tekinthető ebben az értelemben szabadpiaci versenyszereplőnek, versenyterméknek. Azért nem, mert az élelmiszer egy különleges termék, mégpedig korlátos körülmények közöt t előállítható termék. Nem lehet állandóan a szabadpiaci szellemet rávetíteni, hogy ha kereslet van, akkor majd azt várom, hogy másnap beindulnak a bizonyos előállítók, és íme, leteszik nekem az asztalra azt a terméket, amire épp most kereslet van. Azért n em lehet, mert két különleges helyzet korlátossá teszi az élelmiszert. Az egyik maga az, hogy az élelmiszertermelés - visszavezetve - csak termőföldön történhet, márpedig a termőföld korlátos jószág, mondja a közgazdaságtan, hiszen a bolygónkon fellelhető termőföld mennyisége annyi, amennyi. Hiába lenne - és úgy tűnik, ez most be fog következni - egy még nagyobb kereslet, mint a népességnövekedés azt majd - úgy néz ki - indukálni is fogja, vegyük tudomásul, hogy a Földön annyi termőföld van fizikailag, ame nnyi van, és ezek ráadásul különböző éghajlati övekben helyezkednek el, tehát nem tudom korlátlan az élelmiszertermelést az esetlegesen fellépő igénynek megfelelően növelni. A szabadpiac logikája persze azt mondaná, hogy ha kereslet van, akkor miért nem á llítódik elő termék. Azért, mert a föld korlátos jószág, nincs további reprodukciós lehetőségünk. Még egy apróság, ami a mezőgazdaságban terméket előállítókra vonatkozik, hogy az életüket és a megtermelt élelmiszert bizony kőkeményen befolyásolják a termés zet és a természeti jelenségek. Ez a két jelenség, a föld korlátossága és a természet általi befolyásolás olyan különleges termékké teszi az élelmiszert, amit véleményem szerint nem lehet a nyílt szabadpiaci logikának megfelelően az áruk szabad áramlásába besorolni. Én tudom, hogy jelenleg az Európai Unióban idetartozik, sőt a földet is az áruk szabad áramlásának elvébe sorolták be. Azt merem most tippelni, hogy hamarosan ebben a kérdésben vita fog kialakulni az európai uniós országok körében, főleg a megbu kott ultraliberális gazdaságpolitika ismeretében. Mint említettem, ez a helyzet vezetett el odáig, hogy sajnálatos módon, nem szabadpiaci versenyszereplőként az árutermelő olyan helyzetbe kerül egy felvásárlóval, egy kiskereskedelmi áruházlánccal, amely mo nopolisztikus helyzetben van, és erőfölényével durván visszaélve kényszeríti arra a megalázó helyzetre, hogy mondjuk, az önköltségi ár alatt is legyen szíves időnként beszállítani. Ezt nagyon zseniálisan egy visszatérítéses rendszernek nevezik, polcpénznek hívják általában. Azt mondja, hogy kérlek szépen, kedves termelő, én a te érdekedben most a te árud ellenértékét nem fizetem ki, hanem ebből - most jelenlegi adatot mondok - 2040 százalékos mértékben visszatérítést kérek, azért, mert neked is így lesz ma jd jó. Miért lesz neki így jó? Elmagyarázza: azért, mert én kihelyezem az árudat a polcra, ott embereket alkalmazok azért, hogy a polcra kitegyék a te árudat. Én a te érdekedben különféle prospektusokat szórok szét az országban, ebben megjelölöm a terméked et, és legyél szíves időnként részt venni az
