Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 13 (232. szám) - Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
1453 fordítva, önmagában nem sokat jelent. Azt hiszem, itt már valaki említette az iménti vitában, bár messze nem teljesü lt ez a dolog, egy alapvető szemléletváltoztatásra lenne szükség, minden téren. Ez a szemléletváltás messze nem történt meg, még a csíráját is aligalig találhatjuk meg ebben a törvényjavaslatban, de kétségtelenül megjelenik. Jó és helyes az, és igazából a törvényjavaslatnak ez a legfőbb erénye, hogy engedély helyett a bejelentés elvét alkalmazza. Ez nagyon jó, szükséges, és már nagyon régóta várat magára, hogy a magyar jogrendben számos területen alkalmazzuk ezt a megoldást. Ez tulajdonképpen a hallgatás e gyenlő beleegyezés elvének kiterjesztése, átültetése, továbbfejlesztése, amelyet például a Ket. legutóbbi módosítása kapcsán mi is nagy örömmel üdvözöltünk, sőt, ha szabad ezt mondanom, alapvetően ennek az elvnek a megjelenítésében kezdeményezők voltunk mi nt liberális frakció. Ezt nagyonnagyok sok más területen érdemes lenne elterjeszteni, és nagyon sok szempontból alapvető könnyítést jelentene a vállalkozások számára, ha ez az elv következetesebben érvényesülne. Bár államtitkár úr az iménti kétperces hozz ászólásában tett említést arról, hogy ez nemcsak az újonnan alakuló, hanem már a működő vállalkozások számára is jelent majd előnyt, ez csak nagyon kis részben állja meg a helyét, mert alapvetően ez a meginduló vállalkozásokat segíti. Egyébként azt a vitát sem tartom jónak, hogy megpróbáljuk úgy összehasonlítani a két dolgot, hogy a meglévő vállalkozások körülményeinek javítását szembeállítjuk az újonnan alakuló vállalkozások adminisztratív terheinek megkönnyítésével. Szerintem ez nem helyes. Önmagában az j ó dolog, és ezért támogatjuk a törvényjavaslatot, mert lehetővé tesszük azt, hogy az újonnan alakuló vállalkozások számára könnyítéseket léptessünk hatályba. Ez az egyik terület. Egy teljesen másik terület az, hogy a meglévő vállalkozásokkal kapcsolatban m ilyen könnyítéseket kellene végrehajtani. Maximálisan egyetértek azokkal a kritikai észrevételekkel, amelyeket megfogalmaztak például fideszes kollégáim, Szatmáry Kristóf és Márton Attila, felszólalásaikban mindketten fontos dolgokat érintettek. Beszéltek arról, hogy a kormány nem látja, milyen a mai magyar gazdaságban a realitás, és ehhez kénytelen vagyok én is kapcsolódni. Nem azért, mert azt gondolom, hogy mondjuk, államtitkár úr ne tudná, hogy mi a mai magyar életben a realitás, hanem azért, mert azt go ndolom, hogy ez egy olyan nagyon pici lépés a bürokrácia csökkentésében, ami messze nem elegendő. Nagyon sok mindenen kellene változtatni. A törvényjavaslatról, önmagában a rendelkezések ismertetéséről nem szeretnék szólni, mert azt korrekt módon megtette államtitkár úr is, illetve más felszólaló is. De hogy milyen problémahalmazt érintünk, milyen darázsfészekbe nyúlunk bele, arról igenis van értelme beszélni, és én inkább ezt tenném. Önmagában nagyon csekély előrelépésnek tartanánk ezt a törvényjavaslatot, ha nem követné sok minden más is. Nézzük a cégalapítást, ami egyébként ennek a törvényjavaslatnak mint egyéni vállalkozás megkezdésének vagy egyéni cég létrehozásának is nyíltan vállalt célja, hogy rövidíteni, egyszerűsíteni, könnyebbé, olcsóbbá tenni. Ez rendben van. Ma azt mondja a kormány, hogy egy óra alatt céget lehet csinálni Magyarországon. Ez a mondat így igaz, csak sajnos nem lehet befejezni ezzel, mert hozzá kell tennem azt, hogy de mégsem igaz. Nem igaz azért, mert például az illetékbefizetésre és a közzétételre vonatkozóan olyan határidőtöbbletet eredményez a mai bürokratikus gyakorlat - és itt kénytelen vagyok pénzügyminisztériumi államtitkár úrra nézni , ami az egész lépéssorozatot, amelyet a kormány kínkeservesen, hosszú évek során, törvénym ódosításokkal, cégbíróságok tevékenységének javításával, egy sor intézkedéssel, nem könnyű intézkedésekkel végre nagy nehezen megteremtett, megnehezíti. Valóban, ha a cégeljárást vesszük alapul, egy óra alatt céget lehet alapítani. A jogszabályi kötelezett séget megelőzően is a jól működő cégbíróságokon egy óra alatt céget lehetett csinálni. Csakhogy éppen semmire nem megy vele a vállalkozó, mert az a végeredmény, hogy kérem szépen, fel tudom mutatni valamilyen dokumentumban - merthogy Magyarországon erre mi ndig szükség van , hogy nekem egy minden szempontból kifogástalanul megalapított cégem van, ma nem születik meg egy óra alatt. Hiszen sajnos az illetékbefizetésre és a közzétételre vonatkozóan napok
