Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 15 (221. szám) - Az idősügyi nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
140 Köszönjük szépen képviselő asszony hozzászólását. A vezérszónoki kör zárásaként Béki Gabriella képviselő asszonynak adom meg a szót. Parancsoljon, képviselő assz ony! BÉKI GABRIELLA , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megint azzal a bejelentéssel kezdem a hozzászólásom, hogy szabad demokrata képviselőként az idősügyi nemzeti stratégia elfogadását javasolom a tisztelt Országgyűlésnek, és magam is erre fogom biztatni a saját frakciómat. Ugyanazzal a dilemmával küzdünk, mint amiről az ifjúsági stratégia kapcsán beszéltünk: időnként összekeveredik a jövőre vonatkozó pozitív céltételezés megfogalmazása a jelen val ósággyakorlatával kapcsolatban talán indokoltan megfogalmazható kritikával. Hallhattuk ezt az előttem szóló kereszténydemokrata képviselőtársamtól is. Azzal szeretnék foglalkozni, hogy szerintem mi a legnagyobb értéke annak az anyagnak, amiről most vélemén yt kell mondanunk. Én ezt egyértelműen úgy fogalmaztam meg a magam számára: a legnagyobb értéke az, hogy idősügyi stratégia lévén nem csak az idősekről szól. Természetesen szól róluk is, azokról a feladatokról is, amelyeket a mai idősekkel kapcsolatban ten ni és változtatni kell. De nagy hangsúllyal, talán nagyobb hangsúllyal a ma még nem idősökhöz szól, azzal is foglalkozik - s még egyszer mondom, nagy hangsúllyal , hogy mi mindent kell tenni a pozitív céltételezés elérése érdekében a még nem idősekkel. Sz óval, egyfajta generációk közötti új társadalmi szerződés megkötése az az alapgondolat, ami ebben a stratégiában megfogalmazódik, ez a legnagyobb értéke, ez a legfontosabb, ezért nem lehet erre a stratégiára senkinek - hitem szerint ellenzéki képviselőknek sem - nemet mondani. Az anyag, szerintem egyébként nagyon helyesen, definíciós kérdés felvetésével kezdődik, hogy tudniillik kiket is tekintünk időseknek, és nagyon korrektül megkülönböztet legalább négyféle szemléletet, amelyek nem feltétlenül esnek egyb e. Az első megközelítés értelemszerűen a kronológiai szemlélet. Mindenkinek van életkora, lehetne egyszerűen határvonalat húzni, hogy e felett az életkor felett idősnek tekintünk valakit, szoktunk is ilyet megjelölni, általában a 65 év az Európában elterje dt határvonal. De van biológiai életkor is, és ha ezt a metszetet nézzük, akkor azt látjuk, hogy nagyon nem egyformán vagyunk öregek, attól függően, hogy a kronológiai mérőszámunk mit mutat, hiszen szerencsére mindannyian ismerünk nagyon egészséges és aktí v 90 éves embereket - képviselőtársaink között is akadnak ilyenek , ugyanakkor vannak nagyonnagyon elhasználódott, beteg középkorú, elvileg még aktív emberek is. De gondolkodhatunk az életkorról pszichológiai metszetben is. Az is egy más olvasata ennek a problémának, hogy ki milyen öregnek vagy mennyire fiatalnak érzi magát. Nem esik ezzel egybe a szociológiai metszet, hogy a társadalom kire mondja: ő már öreg; Vidorné képviselőtársnőm is utalt erre a beszédében. Nagyon nehéz ez a probléma, ennek a problé mának a felfejtése ezek miatt a szempontok miatt is, ezért is örülök annak, hogy ebben az anyagban eléggé megnyugtatóan sikerült ezt a témát kezelni. Hadd mondjam el, hogy a 73 oldalas anyag első kétharmad része értelemszerűen a helyzetértékeléssel, a hely zetelemzéssel foglalkozik, és ebbe bizony rendesen beleférnek kellőképpen kritikus elemek is, mint ahogy nagyon sok tekintetben az idősek jelentős része problémákkal küszködve él. (12.10) Kitér az anyag a nők helyzetére, szerepére is, rámutat arra az össze függésre, hogy mennyivel több idős nő van, mint férfi, hogy egyrészt a társadalomban majdnem felefele arányban van jelen a két nem, egy picivel több a nő, ha az egész lakosságot tekintjük, de ha már a 65 év feletti lakosságot tekintjük, akkor bizony 62 sz ázalék a nő és csak 38 százalék a férfi, és hogy ebből mennyi szociológiai összefüggésű probléma, kezelni való probléma fakad: hiszen ez azt is jelenti, hogy az időslakosság jelentős része, az idős nők jelentős része kénytelen élete utolsó szakaszát a párj a nélkül leélni.
