Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 15 (221. szám) - Az idősügyi nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
141 Van egy index, amiről azt gondolom, az anyag szempontjából a legfontosabb, és ez az öregedési index. Egy társadalomban fontos tudni, hogy a fiatalok és az öregek aránya hogyan viszonyul egymáshoz, a 60 év felettiek és a 19 év alattiak arán ya mit mutat. Azt kell mondani, hogyha a demográfiai adatokat nézzük, akkor ez baljós tendenciát mutat. Nagyon figyelmeztető, hogy míg 2001ben ez az arányszám 0,88 volt, tehát még egy kicsivel több fiatal élt a magyar lakosság soraiban - itt a 60as szám szerepel az adatok között , mint a 60 év feletti, addig a jelenlegi demográfiai tendenciák előrejelzése alapján 2050ben már 1,88, tehát majdnem megkétszereződik az idősek aránya a 19 év alattiak javára. Azt gondolom, ezek a legfontosabb jelzések azzal ka pcsolatban, hogy bizony ezzel a kérdéssel minden kormánynak kellő súllyal foglalkoznia kell. Nem akarom nagyon részletesen felidézni az anyag második felében a stratégiai elemekből azokat a prioritási területeket, amelyeket hallhatunk itt az előterjesztőtő l is, de tényleg fontos, hogy az aktivitással kezdődik, hogyan is lehet az idősödő korban az aktivitást megőrizni, ezzel párhuzamosan a függetlenséget megőrizni, és természetesen nagyon fontos, hogy a biztonsággal folytatódik, többek között a jövedelembizt onsággal, azzal, hogy az időskorban garantált jövedelem, amire az emberek számítani tudnak, hogyan alakul. Ez az anyag is úgy van megszerkesztve, hogy egyegy ilyen céltételezés mögött kifejtésre kerülnek a fejlesztendő területek elemei. Amit egyébként hiá nyoltam, különösen az ifjúsági anyaggal összevetve, hogy ezt nem követi az a blokk, ahol a kapcsolódó mutatószámok szerepelnének, hogy hogyan is lehet majd mérni azt a változási folyamatot, ahogyan egyegy fejlesztendő terület, a területhez kapcsolódó lépé sek alakulása megmutatkozik. A foglalkoztatási szint az első és legfontosabb elem ebben a dologban, hiszen addig, ameddig egy ilyen idősödő ember foglalkoztatva van és aktív, addig egészen más a saját életérzése, önbecsülése, a környezetének a becsülése az ő irányába. Sajnálatos módon Magyarországon ez az arány is meglehetősen nagyobb. Abban a korosztályban, amit még aktív korosztálynak lehet nevezni, tehát az 5565 év közötti mezőben az idős emberek alig egyharmada van foglalkoztatva. Tudjuk, Magyarország foglalkoztatási adatai országosan lényegesen alacsonyabbak, mint az Unió átlaga. Azt gondolom, fontos erre az elemre megkülönböztetetten odafigyelnie a kormánynak, hogy az időskorhoz közeledő korcsoport hogyan van foglalkoztatva. Az an yag foglalkozik a szociális és gondozási rászorultság területével, ennek a dolognak a megkülönböztetésével éppúgy, mint ahogy a szociális és egészségügyi szolgáltatások biztosításának a problematikájával is, hiszen itt egy olyan határterületről van szó, am i összeösszecsúszik, nincs igazán jól szétválasztva, vagy éppen az a probléma, hogy nincs igazán jól koordinálva, minthogy a feladatok két különböző tárcához tartoznak, miközben tudjuk, hogy nagyobb jelentősége, eredménye lehetne a házi gondozás segítésén ek; erre mind a mai napig viszonylag keveset fordítunk, tehát sajnálatos módon az alapszolgáltatás fejlesztése elmaradott. Még egyszer visszautalok arra, hogy a helyzetértékelésben kellőképpen kritikus észrevételeket is tartalmaz az anyag. Ami a jövedelemb iztonságot illeti, ezzel kapcsolatban látható legkönnyebben, hogy mennyire fontos az aktív életszakaszban az időskorra előregondolkodva tervezni, hiszen az aktív szakaszban alapozódik meg, hogy valakinek mennyi lesz a nyugdíja, egyáltalán lesze nyugdíja. Ha az időskori jövedelembiztonságról beszélünk, akkor nem hallgathatunk arról, hogy bizony azok a tendenciák, amelyek jelenleg is tartanak, és már jó pár éve tartanak, nagyon hangsúlyosan baljósak. Számítani lehet rá, hogy az idősödő emberek jelentős része nem tud annyi szolgálati időt megszerezni, nem tud olyan magas jövedelmet szerezni többek között a fekete- és a szürkefoglalkoztatás miatt, hogy majd normális, szerény, de mégis biztonságos életet garantáló nyugdíja keletkezzen. Ezzel a problémával nem ma jd, öt, tíz, húsz év múlva kell az érintett korosztálynak foglalkoznia, jelenleg kell szembesülnie azzal, hogy bizony, a jövőre vonatkozó biztonság kérdőjeleződik meg, ha az emberek kénytelenek belemenni az ilyen fekete- meg szürkefoglalkoztatásokba.
