Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 15 (221. szám) - A nemzeti ifjúsági stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. RÉTVÁRI BENCE, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
123 Mert hiszen még maga a dokumentum is fölsorolja, ezek a funkciók sincsenek fölsorolva, hiszen akár a helyi, akár a megyei önkormányzatoknál csak egy általán os felsorolás található, semmifajta konkrét feladatmegjelölés nincs ott. Mint ahogy erre már az előbbiekben is soksok felszólalás volt, a jelenlegi tendenciák, akár a mostani költségvetés, akár az előző évek, pont ellentétes irányba mutatnak, mint ami itt van, hiszen egyrészről, mondjuk, esélyegyenlőségről beszél az oktatásban és a napközbeni ellátásban, másrészről kétharmadával csökkenti a mostani költségvetéstervezet a gyermekétkeztetésre fordítható támogatásokat az iskolában. (Korózs Lajos: Nem igaz, n em így van, el kell olvasni a költségvetéstervezetet!) Hogy lehet az, hogy egyszerre csökken az a normatíva kétharmadával, és egyszerre írja elő a stratégia, hogy a fiatalok számára, pontosabban inkább még a gyermekkorúak számára ezt a fajta esélyegyenlős égi feltételt is biztosítani kell? Ugyanakkor nyilvánvalóan azért nem szabad afölött elmennünk, hogy itt jó pár szakembernek egy hosszú, kéthároméves munkája ezt az eredményt, ezt a stratégiát megelőzte. Ők tényleg komolyan gondolták. Én magam is többször jártam náluk mint ifjúsági szervezet vezetője, és azt éreztem, hogy igyekeznek mindenkinek a véleményét komolyan venni. Több olyan dolog van, ami visszaköszön a mostani verzióban, amire emlékszem, hogy magam is fölvetettem, vagy mi, fiatal kereszténydemok raták is fölvetettük ebben a konzultációban, és nagyon örülök, hogy belekerült. Ugyanakkor az is látható, hogy az egyeztetési folyamatban az volt a stratégiakészítők stratégiája, hogy mindenkinek minden javaslatát belevették, és mindent kiszedtek belőle, a mit valaki elfogadhatatlannak tartott. Ezáltal szűnt meg valamelyest teljesen a karaktere ennek a stratégiának, és vált egyfajta kívánságlistává vagy közhelylistává, de olyan szinten, ami senkinek az érzékenységét nem sérti, de ugyanakkor semmifajta kitöré si pontot a fiatalok számára nem jelent. Ettől függetlenül azért örülök, hogy az európaiság felvállalása és az európai kultúrára nevelés mellett megjelent a mi javaslatunkra a nemzeti kultúrának és a nemzeti nevelésnek a fontossága, nagyon örülök, hogy ez nem maradt ki mégiscsak a nemzeti ifjúsági stratégiából; illetőleg nagyon örülök, hogy a családra nem csak mint egy jogi, érzelmi, de egy gazdasági közösségre is tekint a stratégia, ez is a fejlődésének volt a folyamata. Ez magában foglalja azt, hogy a csa ládra mint egy közösen adózó vagy egy közösen gazdasági tevékenységet - nem vállalkozási, hanem mindennapi gazdálkodási tevékenységet - folytató egységre tekintsünk, ezáltal is erősítsük meg a családokat; hiszem, hogy ez gazdasági közösséget is jelent, azt án a családok stabilitását is előtérbe helyezi. De ettől függetlenül azért az összeollózásnak, a többféle anyagból való összeállításnak az érzése továbbra is fennáll, ez az ismétlésekben is és sok más tekintetben is figyelembe vehető, de ahogy az előbbiekb en elhangzott, nagyon jó alapot jelentett az “Ifjúság 2000”, “Ifjúság 2004” kutatás a készítőknek. A 2008as kutatás már szinte egybeesett, úgyhogy abból nem sok minden látható benne. Ugyanakkor ahogy a korábbiakban is elhangzott, az “Ifjúság 2008” kutatás fiatalok problématérképe teljesen átrendezte a korábbi képünket, és azok a korábbi problémák, amiket a fiatalok említettek, háttérbe szorultak, és az első háromnégy helyre csupa megélhetéssel, jövőképpel kapcsolatos probléma került. A létbizonytalanság, a munkahely, a jövőkép hiánya, a munkahely, lakásproblémák kerültek előtérbe. Ez sokaknak furcsa lehet, hiszen azt gondolják, hogy egy fiatalnak a kreativitás, a szabadság, az utazás, a nemzetközi területen való tanulás lehetősége a legfontosabb, de nem. Az utóbbi kutatás óta, tehát 2004 és 2008 között teljesen átrendeződött a fiatalok problématérképe, és sokkal inkább a sokak által az idősügyi stratégiába gondolt értékek, mint a lakás, a megélhetés, a biztonság, a személy- és vagyonbiztonság, kerültek elő térbe. Viszonylag keveset foglalkozik a még meg nem született fiatalok kérdéseivel, demográfiai kérdésekkel a stratégia, bár a családrésznél erre soksok utalás történik. De azt azért ne felejtsük el, hogy a legfontosabb célja az kell legyen a nemzeti ifjú sági stratégiának is, hogy megállítsa azt a rohamos népességfogyást, ami Magyarországot jellemzi, és ami 2050re 8,7 milliósra csökkentheti a magyarok lakosságát, ebből pedig óriási mértékűre növelheti az idős, inaktív korosztály részét, ami teljesen fennt arthatatlanná teszi az egészségügyi rendszert, fenntarthatatlanná teszi a
