Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - Az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek - tevékenységéről és a teljes privatizációs folyamatról (1990-2007) szóló jelentés, valamint az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létre... - ELNÖK (Mandur László):
996 visszaemlékezéseit. A könyv 6770. oldalain tesz említést a szerző a koalíciós időkben a pártok által m űködtetett pártvállalatokról és pártvállalkozásokról. Úgy illik, hogy szó szerint idézzek a kiadványból. “Egyébként a Szociáldemokrata Párt megszüntetése árán fúziónak nevezett fordulat után a Kommunista Párt valóban államosította a pártvállalatokat. Mert immár nem volt értelme, hogy a párt ilyen módszerekkel is pénzt szerezzen, mert hiszen a Kommunista Párt lett az uralkodó párt, a minden javak fölött rendelkező hatalom. A koalíció e vonatkozásban is csak álcázza a Kommunista Párt egyeduralmát. Ami egyérte lmű azzal, hogy a párt az állam és az állam a párt. Tehát rendelkezésre áll minden pénzforrás, azzal a könnyebbséggel, hogy az összes államosított ipar és vállalat segítségét igénybe lehet venni. A pártvállalatok államosításával a többi koalíciós párt alól is kihúzták a pénzforrások talaját, ami a következő választások szempontjából eleve jelentős sikert biztosít a Kommunista Pártnak.” Amint hallottuk a történelmi visszaemlékezésből, az állampárt korlátlan anyagi forrással rendelkezett, pedig - mint tudjuk - az ország akkor is nélkülözött. Nem botorság feltenni a kérdést: az 1990 előtt meghozott és végrehajtott alkotmányellenes tulajdontörvények csak nem ugyanezen alkotmányellenes célt szolgálták? Ha a jogelőd párt - tudományos alapon kidolgozott és működtet ett diktatúra keretében - évtizedekig ilyen anyagi bázissal működött, akkor az illegitim parlament által alkotmányellenesen előprivatizált gazdasági vállalkozásokkal kapcsolatban minden rendben van? Egyébként választások idején, a választási költekezést fi gyelemmel kísérve sok kérdésünkre választ szoktunk kapni. Ezen gondolatok mind azt erősítik meg bennem, hogy a spontán privatizáció nem egy bő fél oldalban letudható téma. Mezőgazdászként nehezményezem, hogy a jelentés nem foglalkozik a privatizáció mezőga zdaságot érintő részével sem kellő terjedelemben. Alig beszél a jelentés a mezőgazdasági privatizáció folyamatairól, csak érintőlegesen, tényszerűen közli a feldolgozóipar eladását. Csak a vevők nevéből lehet következtetni a külföldi tulajdonlás túlsúlyára , és gyakorlatilag semmit nem tudhatunk meg az Állami Vagyonügynökség agrárportfóliójába tartozó 124 állami gazdaság sorsáról. Mint ma már elmondtam, most is elmondom, a jelentés ezzel szemben tartalmaz egy sommás megállapítást a 2001. év taglalásánál: “A 2001. évben kezdődött és teljesen 2002 első felében fejeződött be a megkérdőjelezhető módon lebonyolított 12 nagy múltú, állami tulajdonú agrárcég privatizációja is.” A 2004. év elemzésénél pedig azt találjuk, hogy az agrártársaságok privatizációja nem öss zegszerűségében jelentett kimagasló eredményt. A tranzakció elsődleges célja a “nehéz piaci körülmények között működő agrártársaságok” megsegítése. Érdekes módon a jelentés nem említi nagy múltúnak az ekkor privatizált Bólyi Mezőgazdasági Rt.t, a Mezőhegy esi Állami Ménesbirtok Rt.t, de a Szerencsi Mezőgazdasági Rt.t sem. Megjegyzem, a polgári kormány tartós állami tulajdonban akarta tartani ezeket az agrárcégeket, abból az elgondolásból, hogy a biológiai alapok - vetőmagelőállítás, tenyészállat, szaporí tóanyag s a többi - állami kézben maradjanak. Megállapítható, hogy azzal a kormányzati ajánlással szemben, miszerint nem célszerű parlamenti ciklusokra bontva elemezni a jelentésben foglalt időszakot, azt tapasztalhatjuk, hogy a jelzők erősen függnek attól , hogy jobbos vagy balos kormányt érintette az adott privatizáció. Összefoglalva, a privatizációs folyamatról szóló J/8582. számú jelentést tendenciózusnak és hiányosnak, ennélfogva elfogadhatatlannak tartjuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban .) ELNÖK (Mandur László) :
