Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - Az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek - tevékenységéről és a teljes privatizációs folyamatról (1990-2007) szóló jelentés, valamint az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létre... - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):
993 A jelentés nagyon érdekes. A jelentés 41. oldalán a privatizációs bevételekkel kapcsolatosan két szám jelenik meg. Az egyik helyen 2395 milliárd, pár sorral lejjebb ugyanezen a lapon 2953 milliárd szerepel. Néhány számjegy eltévesztése csaknem 600 millió - csekélység, de cseppben a tenger. Ez mutatja az önök működését. Itt azt írja a kormány, hogy a privatizációval összefüggő kiadások összege 1370 milliárd, ami első látásra elég magasnak tűnik. Szerintem második látásra még magasabbnak, mert elsőre nem hiszünk a szemünknek. Számtalan dologgal n em foglalkozik ez az anyag: a lakásprivatizációval, ami akkor nagy élmény volt mindenkinek, a szocializmus tulajdonosellenessége után ennek a problémáit viszont az ombudsman ma már ősbűnként emlegeti. Nem foglalkozik a médiaprivatizációval, kérem, az önkor mányzati vagyon szét- és elprivatizálásával. Ezek nem az ÁPV Rt. és jogutódjainak a tevékenysége, de azt a privatizációs légkört, ami áthatotta az egész magyar valóságot, mégiscsak az ÁVÜ és jogutódjai alakították ki. Csak a távhőcégek szétszedését említem meg, Béccsel összehasonlítva. Ott feleannyiba kerül a távhő, mint nálunk. De miért? Mert az egész megmaradt közösségi tulajdonban az erőműtől a fogyasztóig majdnem. Az energiaszektor és a közszolgáltatások privatizációjával kiemelten kell foglalkozni; ésp edig ennek nem csupán a gazdasági hatásaival, hanem a közszolgáltatási jelleg megszűnése miatti rendkívül negatív társadalmi szociális hatásokkal. A privatizációs folyamatok ellenőrzéséről, utóéletéről egy szó sem esik a jelentésben: mi lett a szerződésekk el, mit kötöttek ki, mit vállaltak, mit teljesítettek, kinek a kezébe került végül? Az, aki vállalta az eredeti megállapodást, vagy más? Erre volte még ráhatása az eredeti szerződő félnek? Ahogy itt is az útvesztőben, strómanok segítségével, eltűnt minden garancia, ha volt egyáltalán. Hogy lehet az, hogy ezek a szerződések, amelyek a nemzeti vagyonról szólnak, a nemzeti vagyonról, egyszerűen üzleti titokká lettek minősítve? Hogy lehet az, hogy számos olyan esetet tudunk, hogy az ÁPV Zrt.től és jogutódjait ól egyszer csak vezetők - a privatizációban részt vettek - kerülnek a privatizált vállalatokban vezető beosztásokba? A korrupció kiterjedtségét ismerjüke, aminek ez csak az egyik kis szelete? A piacszerzés folyamatát ismerjüke, hogy a vállalatokat csak a zért vették meg, hogy gyorsan bezárják, piacot szerezzenek, az értéket pedig kivigyék az országból és így tovább? (17.20) A 2004es ÁSZjelentés szerint eltűnt 4000 milliárd forintnyi állami vagyon, szőrénszálán eltűnt, nem lehet utánakeresni. Kérem, ez n em faforgács, nem faszilánk, ami a favágás természetes mellékterméke - ahogyan a szocialista diktatúrában honos mondás tartja: ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Nem! Ezek egész erdőségek, ezek egész hegyek, hegyvonulatok. Ez bizony ügyészségért kiált - amit az ÁSZjelentés napvilágra kerülésekor azonnal, hivatalból talán üldözni kellett volna? A számtalan átalakulás nem azt szolgálta, hogy a nyomokat végképp el lehessen tüntetni? Hiszen minden átalakulás végül is a papírok bizonyos elvesztésével, kidob ásával is járt. A privatizációs szervezet számtalan átalakítása nem pontosan azt a célt szolgálta, hogy a felelősöknek nyoma vesszen? Hogy a felelősök indián ösvényre léptek, visszahátráltak a patakmederben, majd eltűntek, nyomukat sem lehet találni? Mit m ond Keller László államtitkár úr? Az államadósság csökken. Ennek az ellenkezőjét az emberek pontosan tudják. Az önök regnálása alatt ugrik meg mindig az államadósság csillagászati mértékűre. A Fideszkormány 2002ben 8 ezer milliárddal adta át a kormányzás t, ma 19 ezer milliárdnál tartunk, bármit is mond ön ennek ellenkezőjeképpen. Másfél millió elveszett munkahely, ez a napról napra növekvő munkanélküliség mellett ma is megvan, csak ezt úgy hívjuk, hogy feketegazdaság, alkalmi munka. Emiatt fizet olyan cse kély számú állampolgár adót, rájuk hárul minden teher. Valahol ennek a mélyén is a privatizáció rejlik. A magyar ember nem elfelejtett dolgozni, hanem ki lett csapva a munka világából tömegesen. Egy adat: vidéken alkalmi munkából él közel egymillió ember. Ők többek között a privatizáció miatt kerültek bujdosósorba. A helyzet teljesen a Rákócziszabadságharcot megelőző lipóti abszolutizmus
