Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - Az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek - tevékenységéről és a teljes privatizációs folyamatról (1990-2007) szóló jelentés, valamint az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létre... - ELNÖK (Harrach Péter): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
982 Hogyan adták el? Garantálták a nyereségességüket 8 százalékban, ha jól emlékszem, a '90es évek második felében, a Hornkormány időszakában. Ez a privatizáció, amikor garantálja az állam, hogy még nyeresége is lesz évről évre? A privatizációnak az a lényege, hog y a kockázatot utána a vevőnek kell állnia. Nem, az állam még azt is garantálta. A szocialista állam azt mondta, hogy jól kell járnia annak a befektetőnek. És nyilvánvaló, hogy adta el; a Bokroscsomag időszakában adta el, amikor nyomott volt, amikor eladá si kényszerben érezte magát. Nyilvánvalóan egy eladási kényszer, egy válságos helyzet, mint ahogy ma is, nem kedvez annak, hogy méltányos árat kapjunk. Az aranytojást tojó tyúkokat vagy a nemzet legféltettebb közszolgáltatásait áron alul adták el, és olyan feltételekkel, ami, azt gondolom, hogy tényleg nem elfogadható, a villamos energiát, a gázhálózatot, az erőműveket. A második fontos tétel: az állam folyamatosan próbált különböző kötelezettségeket előírni a privatizáció során. A két legfontosabb ilyen kö telezettség a foglalkoztatási kötelezettség - tehát ne történjenek nagy leépítések, és munkanélkülivé ne váljanak az emberek tömegesen , a másik pedig a környezetvédelmi előírások. Az egész anyagban 20 oldalon - vagy nem is 20 oldal, 48 oldalon - egyszer szerepel az a szó, hogy környezetvédelem, egyszer, miközben az egész válság arról szól, hogy Magyarország jövője szempontjából és az egész válsághoz való alkalmazkodás szempontjából a környezetvédelemnek kiemelt jelentősége van. Felelős egy ilyen beszámoló ? Tükrözi, hogy mi történt valójában? Nem tükrözi, hiszen egy csomó esetben környezetvédelmi kötelezettségekkel, garanciákkal történt meg a szerződéskötés. (16.30) Meg kéne nézni most, így utólag legalább, hogy tanuljunk belőle, és igazából valós képet kap hassunk a folyamatokról, hogy megtörténteke ezek a helyreállítások, a rekultivációk, és az új cégek, a magáncégek a köz érdekei szempontjából azokat a kötelezettségeket igenis elláttáke, vagy pedig nem látták el teljes mértékben, vagy egyáltalán nem látt ák el. Az ellenőrzés és a szankciók. Történte ellenőrzés ezek tekintetében? Ha igen, akkor milyen szankciókat alkalmaztak? Milyen jogi procedúrákban hogyan sikerült helytállni az állam követeléseinek? Mert ha nem sikerült helytállni, akkor rosszak voltak a szerződések, azok a szerződések, amelyeknek a magyar állam, tehát mindannyiunk vagyona és mindannyiunk élete szempontjából a mi érdekeinket kellett volna megfogalmazniuk az állam oldaláról. Beszélni kell harmadik pontban a stratégiai ágazatok komplett el adásáról. Ezeknek egy része a rendszerváltást követően történt meg. Azt gondolom, hogy a válság megint csak jól mutatja, annak, hogy a magyar falu ilyen nyomorúságos helyzetben van, nem kis mértékben az az oka, hogy az élelmiszeriparunkat, a virágzó és a r égióban és a világon is csodált élelmiszeriparunkat olcsón eladtuk külföldi multinacionális cégeknek, nem megfelelő garanciákkal, és ezek a cégek és ezek a vállalkozások ma már nem működnek. Hol van a növényolajipar? Hol van a cukoripar? (Közbeszólás a Fid esz soraiból: Szégyen!) Hol van az édességipar? Ami még van a malmoknál - a cukor már szinte egyáltalán nincsen - vagy a szeszgyártásnál, az is minimális, és import történik, nálunk, akik olyan adottságokkal rendelkezünk, a magyar termelők pedig kiszolgált atottá válnak. Jó volt így ez a privatizáció? Azt gondolom, hogy nem volt jó, és ezt ki kell mondani. Nem szégyen belátni a hibánkat, még akkor sem, ha most itt többes szám első személyben fogalmazok, miközben ez alatt a két ciklus alatt, amíg ezek a dolgo k történtek, én ellenzéki képviselő voltam, és nem szavaztam meg ezeket az indítványokat. A pénzintézeti szektor privatizációja szintén a kilencvenes években valósult meg, illetve mindmáig történtek ilyen típusú értékesítések. Jóe ez? Most, amikor látjuk azt, hogy a nyugati országokban a pénzintézetek a magánszférában kontroll nélkül működnek, és az egész válság kialakulásában kiemelkedő, központi szereppel bírnak, amikor azt láthatjuk, hogy nyugati államok veszik vissza a pénzintézeteket, és államosítják ezeket a pénzintézeteket, akkor valamit mi sem csináltunk jól. Az, hogy itt ilyen devizahitelek vannak ilyen szinten, és olyan hiteleket tukmáltak rá az emberekre megfelelő tájékoztatás és a problémák, a kockázatok világos elemzése nélkül, ez jó, ez
