Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - Az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek - tevékenységéről és a teljes privatizációs folyamatról (1990-2007) szóló jelentés, valamint az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létre... - ELNÖK (Harrach Péter): - MÁDI LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
971 szélesítése, b ővítése is megvalósult ebből. Két időpontot rögzítve, az 1990es időszakot és a 2007es induló és végidőpontot, az induló állapotban 1859 darab állami cég volt a portfólióban 1670 milliárdos nyilvántartási értéken, a záró állomány 139 darabos vállalati por tfóliót jelentett 919 milliárdos könyv szerinti értéken. A beszámoló szerint ebből még mindig 114et mintegy 440 milliárd könyv szerinti értéken tart privatizálhatónak, és a maradék 21 - ami 480 milliárdos értéket jelent - az, ami tartósan állami tulajdonb an maradhat. Már egy korábbi vitában említésre került, hogy ezek könyv szerinti értékek, tehát itt nyilván a piaci érték, így aztán mind a maradó, mind az esetlegesen további privatizáció tárgyát képező vállalati kör értéke ennél magasabb, ugyanakkor ennek az értékeit most még nem ismerjük, hiszen erre értékelés még nem készült. Az egyenleg megvonása, bár folyó áras a bemutatott érték, láthatjuk, hogy mintegy 2400 milliárd bevétellel és 1400 milliárdos, ezzel kapcsolatba hozható költséggel számol, ami annyi t jelent, hogy a bevételek 57 százaléka költségekre ment el, mintegy 1025 milliárd, még egyszer hangsúlyozom, folyó áron, ami felmutatható. Ugyanakkor a közvetlen, tehát ténylegesen privatizációs költségek csak a bevétel 5,6 százalékát jelentik. Azt mondom , hogy ez viszonylag jó mértéke a bevételeknek. Ahogy időrendi sorrendbe állítjuk a halmozott folyó áras bevételeket, láthatjuk, hogy már 1997ben elértük ennek a csúcsát, azt követően 2000ben, 2001ben jelentős ráfordítások történtek, és most, 2007ben e gy 20 milliárddal elmaradva, de megközelítettük ismét azt a nagyságrendet, ami van. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A negyven legnagyobb cég szintén bemutatásra kerül, és csak két névérték alatti értékesítés van a mai árfolyami smereteink alapján. (Az elnök ismét csenget.) Nyilván ennyi analízissel továbbra is tudom jelezni, hogy a költségvetési bizottság támogatja a határozati javaslat és a jelentés elfogadását. Elnök Úr! Köszönöm a szót. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Harrach Pét er) : Az előterjesztő bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Ennek ismertetésére szintén 10 perc áll rendelkezésre. Mádi Lászlóé a szó. MÁDI LÁSZLÓ , a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményé nek ismertetője : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt 17 év privatizációjának nyomon kísérését próbálja megtenni ez az előterjesztés. Arra a kérdésre kell választ adnunk, hogy vajon ez a 17 éves folyamat Magyarország számára, a magya r gazdaság, a magyar társadalom számára milyen jelleggel vonható meg. Két kérdésről is szót kell ejteni. Egyrészt van egy jelentés előttünk J/8582. számon, másrészt van maga a privatizációs folyamat, amely szinte két évtized történéseit kell hogy felidézze . Azt gondolom, a jelentés maga egy nagyon száraz, konfliktuskerülő és igazából csak adatokat és minimális véleményt és értékorientációt mutató jelentés. Ez a jelentés nem fogadható el ebben a formában. Nem felel meg azoknak a követelményeknek ugyanis, ami a közel két évtizedes gazdaságitársadalmi folyamatot lett volna hivatott bemutatni, hiszen a privatizáció ennek része volt, és ezzel összefüggésben lehet csak igazán értékelni a privatizáció különböző szakaszait, különböző történéseit. Az egyes privatizá ciók értékelésével is adós marad ez az anyag, pusztán számokat közöl, és egyáltalán nem értékeli, véleményezi, hogy ezek a privatizációk valójában indokoltak voltake a privatizációs technika tekintetében, megfelelő módon történteke. Történte áron aluli értékesítés, hiszen itt közvagyonról van szó. Arról a közvagyonról, amely a szocializmus időszakában lényegében teljes egészében az állami tulajdont jelentette, és ma már ott
