Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
941 A költségvetési hiányok elfedése értekében a települések rákényszerülnek ingatlanjaik értékesítésére. Ezáltal sérül a természeti környezet, csökkennek a zöldterületek, romlik az életminőség. Az SZDSZ által benyújtott program célkeresztjéb en az állam mellett most ismét az önkormányzatok állnak. A javaslattevők számára viszont az önkormányzati rendszer csupáncsak költséghely, amelyre költségcsökkentő feladatokat kell róni. Fel sem merül bennük, hogy az önkormányzatok nem önmagukért vannak, h anem konkrét funkciókat látnak el. Az igaz, hogy jól vagy rosszul, olcsón vagy drágán, de ezzel együtt is az először általuk ellátandó feladatokat kell számba venni, és annak ismeretében átalakítani a finanszírozás rendszerét. Az is igaz, hogy az építő ref ormok hosszú évek aprómunkáját követelik, tisztelt frakcióvezető úr; a hamar munka ritkán jó. Az iparűzési adó eltörlésére vonatkozó javaslat is komolytalan, hiszen kivenné az önkormányzati hitelek mögötti fedezetet, amelynek következtében sorra lehetetlen ülnének el a települések. Úgy tűnik, a magyar társadalom a globális tőkehatalom és a neoliberális kormányzat kutyaszorítójába került. A magyar emberek többsége nem találja helyét ebben az új struktúrában. A társadalmi javak és esélyek eloszlása szélsőséges en egyenlőtlen. Erre a társadalmi szerkezetre nem lehet építeni tartós stabilitást. Megállapítható, hogy ebben az új Magyarországban az emberi lét feltételeinek biztosítása már nem közös érdek és cél. Az SZDSZ javaslata a nemzeti megosztás programja. (Mora j, derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Dr. Szabó Zoltán: Hoho!) A szegénység elleni harcot felváltani látszik a szegények elleni harccal, tisztelt Kóka frakcióvezető úr. A szolgáltatások területén multinacionális karakterű tőkegazdaság alakult ki. M a már azt is látjuk, hogy a valódi politikai hatalmat is a gazdaság jelenti. Ez utóbbi dönt arról is, hogy a nevelésügy számára megbecsült pedagógusokra vagy inkább drága vizuáltáblákra vane szükség. A többi csak a politikai bulvár, amely a gazdasági játs zmák álcázását hivatott biztosítani. A kormány és a szabad demokraták a nagyra duzzadt államháztartási hiányt az állam társadalmi szerepvállalásának csökkentésével, a közszolgáltatások privatizálásával, az öngondoskodás kiterjesztésével próbálják meg orvos olni. Ennek egyenes következménye a társadalmi egyenlőtlenség radikális növekedése, a humán erőforrást újratermelő rendszerek hanyatlása, a társadalmi felzárkózás helyett a stagnálás és a megrekedés állapota. Mindannyian szemtanúi vagyunk annak, hogy minde z hová vezet: a gazdasági és a társadalmi csődhöz. Mindez felkészületlen állami vezetők ténykedésének következménye, hiányzik a nemzeti elitképzés. Ezért is tartozik a legfontosabb közszolgáltatások közé az oktatás. Az ismertetett tények alapján kimondhatj uk, hogy nem reformra, hanem gazdasági és társadalompolitikai irányváltásra van szükség. Nem engedhetjük meg, hogy a társadalom minden szférájában a piac logikája érvényesüljön. Az új társadalompolitikának egyensúlyra kell törekednie a piaci hajtóerők, val amint az emberi létfeltételek és esélyek között. Új alkut kell kötni a multinacionális tőkével és a privatizált, külföldi tulajdonban álló szolgáltatókkal. (13.20) Hatékony állami szerepvállalásra van szükség, amely képes a közérdeket is érvényre juttatni. Az a baj, hogy a szociálliberális kormány idejében drágán épültek az autópályák, és Magyarországon készült el Európa egyik leghosszabb völgyhídja. A roma integrációra fordítandó pénzek pedig, tisztelt képviselőtársaim, egyszerűen eltűntek. Tisztelt Ország gyűlés! A jól teljesítő, nemzetközi összehasonlításban is versenyképes állam erőforrása a polgárai jólétében, biztonságában, műveltségében, egészségében, testilelki teljesítőképességében van. El kell döntenünk, hogy mire van szüksége a társadalomnak: önma gáért és a közösségéért felelősséget vállaló, értéktudatos felnövekvő nemzedékre, vagy a modernnek mondott világhoz feltétel nélkül alkalmazkodó és annak minden előnyét a maguk javára fordító zsoldosokra. Nem lehet vitás, csakis egy egymásért is felelősség et vállaló nemzedék eljövetelében és megerősítésében vagyunk érdekeltek.
