Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ):
942 Magyarország gazdasága globális összehasonlításban kicsi és nyitott. A kis és nyitott gazdaságok egyik legalapvetőbb erőforrása a humán tőke, éppen ezért az erőforrásgyarapító rendsz erek garantált biztosítása az állam feladata. A magyar társadalom gazdasági teljesítőképessége mai szintjén is megtermeli az erőforrásfedezetet ahhoz, hogy a humán erőforrást újratermelő rendszereket közpénzből lehessen működtetni, csak meg kell szüntetni a presztízsjellegű kiadásokat. A lakosság igen alacsony, siralmas fizikai és mentális állapota, valamint alacsony jövedelmi helyzete miatt az állam nem engedheti ki kezéből a még meglévő közösségi infrastruktúrákat. Ezek közé tartozik a tömegközlekedés és az ivóvízellátás, a nemzeti erdő- és földvagyon és a Magyar Villamos Művek is. A már privatizált szolgáltatások esetében a jogszabálymódosítások segítségével erősíteni kell a közhatalom szabályozó erejét. A közösségét szolgáló államhatalom kötelessége a vállalkozói szabadság és a közösségi szolidaritás közötti hatékony egyensúly megtalálása és fenntartása, a monopolisztikus ellátórendszerek szigorú ellenőrzése. Az öngondoskodási képesség megteremtése is döntően állami feladat. Az SZDSZ javaslatával szembe n nem szétverni kell a család és a közösség biztonságának hálóját, hanem újra kell szőni azt. Az állam reformként álcázott további gyengítése helyett olyan állam kiépítését kell célnak tekinteni, amely valóban alkalmas az oktatás és az egészségügy hatékony működtetésére, a szociális gondoskodás intézményrendszerének fenntartására, a szolgáltatási funkciók megerősítésére. Ehhez viszont az állami erőforrások eltökélt gyarapítására, nem pedig tudatos lerombolására van szükség. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az állam jóléti védőfaktora a közösség kulturális öröksége, amely biztosítja a társadalom önazonosságát, és elősegíti a közösségi kohéziót. Ennek biztosítása is jelentős mértékben az államnak mint szolgáltató intézménynek a feladata. Tisztelt Országg yűlés! A Nyugaton uralkodó közgazdaságtani felfogás az államot nem illetéktelen, amputálandó testnek, hanem a modern gazdaság fenntarthatóságát és versenyképességét biztosító szervezőerőnek tartja. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a szabad demokraták ál tal benyújtott javaslat a fenti elvárásoknak szinte semmiben sem tesz eleget, egy olyan hosszúhosszú, évtizedes közgazdászi gondolkodásmódra épít, amely a piac fennhatóságát tartja etalonnak, abból indul ki, hogy a piac mindent elrendez, és nem veszi figy elembe, hogy ez a korlátlan piac rendezte el a globális gazdaság helyzetét, és ennek a korlátlan piaci rendezőelvnek köszönhetően alakult ki a magyarországi gazdasági és pénzügyi válság is, amely ezután az államhoz szalad segítségért. Ebben az esetben, tis ztelt képviselőtársaim, az állam szabályozó, felügyelő, szolgáltató szerepét kell erősíteni a piaci érdekekkel szemben. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kóka Já nos két percre kért szót. Parancsoljon! DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ) : Tisztelt Bencsik Képviselő Úr! Önt hallgatva egy film jut eszembe, amit nemrég volt alkalmunk a Magyar Televízió jóvoltából újra megnézni. Ez A tanú című film, és Virág elvtárs örökbecsű szava i tolulnak elénk, amikor halljuk azokat a mondatokat, amelyekkel ön, tisztelt képviselő úr, lényegében a szocializmus évtizedeinek gazdaságpolitikáját idézi meg. Azért mondom ezt, mert azokra a viszonyokra próbál építeni, ahol az állam oldja meg a problémá t az egyén és a piac helyett, ahol el sem hangzik az öngondoskodás, a felelősségvállalás, az egyéni felelősség és a piaci verseny egyik olyan kategóriája sem, amely a szabadversenyes kapitalizmusra, a piacgazdaságra épít. Egy nagyon veszélyes jelenségről v an szó, hiszen úgy tűnik, hogy önök a másik nagy parlamenti párttal, a szocialistákkal karöltve éppen a piacgazdaság alapintézményeit próbálják megkérdőjelezni. Pedig ha igaz az, hogy a piacgazdaság permanens válságok sorozata, akkor erre csak azt tudom mo ndani, hogy a kommunizmus pedig tömeggyilkosságokkal tarkított csődök sorozata volt. Ha már a kettő közül választani kell, akkor ajánlanám magunknak a piacgazdaságot.
