Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 16 (188. szám) - Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KÉKESI TIBOR a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója:
95 legyen mód arra, hogy egyedi mérlegelésre l ehetőség legyen, és adott esetben nagyobb létszámot is meg lehessen állapítani. Amit indoklásként a három észrevételünkkel kapcsolatban szeretnék elmondani, az egyrészt az, hogy utaltam arra, hogy az önkormányzatok az állami társaságok számát többszörösen meghaladó gazdasági társaságokkal rendelkeznek, éppen ezért semmi indok nincs a megkülönböztetésre. A második indokunk, hogy a vezető tisztségviselőket a döntéseikért fokozott felelősség terheli, azokért a magánvagyonukkal is helyt kell hogy álljanak, azt is kockáztatják. A különböző társaságok esetében a testületek felelőssége eltérő lehet, amely már önmagában is az egységes szabályozás törvényi szintre emelése ellen szól. Amennyiben a tisztségviselők díjazása legalább valamilyen szinten nincs arányban a v állalt felelősséggel, azt érjük el, hogy a valóban hozzáértő szakemberek a megbízást nem vállalják, ezzel egy nemkívánatos kontraszelekció indul be. A stratégiai cégeknél ez különösen veszélyes, tekintettel arra, hogy a cégeket érintő döntések egész iparág ak sorsát határozzák meg. A következő, megítélésem szerint mérlegelhető indokolás, hogy az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok díjazása tekintetében természetesen vannak eltérések, szóródások, miután a díjak több éven át gyakorlatilag normatív módon a vezető tisztségviselő és felügyelőbizottsági tag munkavégzésével, a vállalt felelőssége mértékével, az állam többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet előző éves gazdasági eredményével és a gazdálkodó szervezet által foglalkoztatottak létszámáva l arányosan kerültek meghatározásra. Úgy gondolom, hogy mindezen indokok és érvek alapján jogosan mondjuk azt, hogy ezt a törvényjavaslatot mi, a kormány nem tudjuk támogatni. Természetesen a képviselő úr által megfogalmazott szándékokat támogathatónak tar tjuk, és a nemzeti vagyontanács ebbe az irányba a szükséges lépéseket - úgy, ahogy azt a gazdasági racionalitás kívánja - eddig is megtette, és ezután is meg fogja tenni. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, álla mtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a költségvetési bizottsági álláspont és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetése következik. Először megadom a szót Kékesi Tibornak, a bizottság előadójának. DR. KÉKESI TIBOR a költségvetési, pénzügyi és sz ámvevőszéki bizottság előadója : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Előterjesztő! Tisztelt Képviselőtársak! A költségvetési bizottság mint ahogy már a tárgysorozatbavételt sem, úgy most az általános vitára v aló alkalmasságot sem támogatta többségi szavazással. A legfontosabb kritika, a legfontosabb észrevétel, ami elhangzott ebben a tárgykörben, ahogy ezt az előterjesztő korrektül idézte is, az, hogy nem tartjuk elképzelhetőnek, hogy az önkormá nyzati szféra hasonló típusú korlátozása nélkül ilyen típusú törvényjavaslatot fogadjunk el. Elfogadva, elismerve a koncepcionális alapgondolatot, hogy központi állami takarékosság, de mivel az önkormányzati rendszer is jórészt központi forrásokból gazdálk odik, ezért az önkormányzati szférára kiterjedő módon is szükséges a közösen elfogadott elvek alapján korlátozni, korlátok közé szorítani az ilyen típusú pénzfelhasználást is. (19.40) Itt ugyan látunk komoly nehézséget, tehát bizonyára nem lenne szépségdíj as az a módosító indítvány, amit, mondjuk, a kétharmados önkormányzati törvény módosításával kapcsolatban az állami vagyonról szóló törvényhez beadnánk, de azt gondolom, ha a dologhoz ez szükséges, akkor ettől sem zárkózik el a bizottság többségét adók áll áspontja szerint a képviselőcsoportok, illetve a képviselők adott köre. Konkrét észrevételek is vannak a törvényjavaslatban megfogalmazottak kapcsán. Alapvetően két dologra terjed ki, az egyik a létszám korlátozása. Három főben maximalizálná a létszámot mi nd az
