Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KATONA BÉLA (MSZP):
928 Ezzel együtt tudjuk, mi is tudjuk, hogy még további kiadáscsökkentésr e van szükség, sőt lehetőség is. De azért azon is el kell gondolkodni, hogy egy válság időszakában a kiadáscsökkentések, ha nem feltétlenül szükségesek, akkor ártanake, mélyítike a válságot; hogy azt a kiadáscsökkentést, ami csökkenti a keresetet a másik oldalon, mondjuk, a magyar vállalkozók számára, mivel tudjuk pótolni; vagy mennyivel fogja emelni a magyar gazdasági visszaesést, ha olyan kiadásokat is csökkentünk, amelyek nem feltétlenül szükségesek. Természetesen nem vonatkozik ez a pazarló gazdálkodá sra, azt mindenképpen és mindenáron üldözni kell és meg kell szüntetni. De azért nagyon fontos lenne az is, hogy ha a kiadásokat csökkentjük, akkor a megspórolt pénzünket mire költjük. Hogy valóban lehete példa az, amit nagyon sok európai ország csinál - ellentétben azzal, amit Kóka János mondott , hogy igenis a munkahelyteremtésekre fordította a pénzének a jelentős részét. Nem feltétlenül a közszolgálatban lévő munkahelyek teremtésére és nem közmunka teremtésére, hanem munkahelyek megőrzésére és teremtés ére, mert ők is pontosan tudják, hogy a válságban a legfontosabb dolog az, hogy hogyan lehet a munkahelyeket megtartani vagy új munkahelyeket teremteni, olyan munkahelyeket, amelyek később hozzájárulnak a GDP növekedéséhez. Komolyan kellene beszélnünk arról is, hogy egy ilyen válság időszakában vajon az adó- és járulékcsökkentés tényleg munkahelyeket foge teremteni. Tényleg komolyan gondolja azt mindenki, aki ezt mondja, hogy ha csökkentem az adót meg a járulékot, egyébként meg a vállalkozónak nincsen piaca és nem tudja eladni a termékét, akkor ő munkahelyet fog teremteni? Föl fog venni embert akkor, amikor nem tudja eladni termékét? Egészen más a helyzet akkor, amikor egy növekvő gazdaságban csináljuk meg ezeket az intézkedé seket, és egészen más a helyzet, amikor egy visszaeső, válságban lévő gazdaságban. Szanyi Tibor beszélt róla már néhány mondatot, hogy ha a monetáris politika csapdájából nem tud kikerülni az ország, nagyon nagy bajban leszünk. Az elmúlt 67 év elhibázott nemzeti banki politikáját az utóbbi néhány hónap már korrekt intézkedései nem tudták helyre tenni. Most abban a rendkívül nehéz helyzetben van a magyar monetáris politika, hogy ha csökkenti a kamatot, akkor emeli az árfolyamot és azoknak az embereknek a he lyzetét, akiket belezavartak a devizakölcsönökbe, ellehetetleníti. Ha viszont nem csökkenti a nemzeti banki alapkamatot, akkor a magyar vállalkozók olyan feltételekkel kapnak kölcsönt, ami messze a legrosszabb egész Európában. Ha ebből nem tudunk kitörni v alamilyen módon hamarosan, nagyon nagy bajban lesz az ország vagy a hitelfelvevők, vagy pedig a vállalkozók oldalán. Többen beszéltek ma erről az újraelosztásról. Ez olyan nagyon szépen hangzik. Mindenki azt mondja, hogy csökkenteni kell az újraelosztás mé rtékét, ne legyen 50 százalék, legyen 42 százalék. Miért ne legyen 34 százalék, 20 százalék? Szeretném mondani elsősorban annak a néhány kitartó nézőnek, aki esetleg nézi még a televízióban a parlamenti közvetítést, az újraelosztás nem egy elvont fogalom. Az azt jelenti, hogy mennyit költünk nyugdíjra, mennyit költünk oktatásra, mennyit költünk egészségügyre. Tehát aki az újraelosztás mértékének a csökkentéséről beszél, annak pontosan kell tudni, hogy mi az a határ, ami alá nem mehetünk. Aki persze úgy gond olja, hogy az egészségügyre ebben az országban sokat költünk, az leviheti akár 20 százalékra is az újraelosztás mértékét. Aki úgy gondolja, hogy ebben az országban a nyugdíjasok rohadt jól élnek, az persze mondhatja, hogy bármeddig lehet csökkenteni az újr aelosztás mértékét, és aki úgy gondolja, hogy az oktatásra sokat költünk, az is felelőtlenül beszélhet erről. De aki felelősen beszél erről, annak pontosan tudni kell, hogy hol az a határ, ami alá nem szabad menni. És azt is pontosan tudni kell, hogy nem c sak az újraelosztás mértéke határozza meg egy országnak a gazdasági helyzetét, mert nem igaz az, hogy Európában nincsen ekkora újraelosztás. Szlovénia köszöni szépen, jól van egy ugyanekkora újraelosztási százalékkal. Svédország köszöni szépen, jól van. Az is legalább ilyen fontos, hogy az újraelosztásnál felhasznált pénzeket mire költjük. És én azt gondolom, hogy a mértéken kívül nálunk ezzel lehet nagyon sok hasznot hozni, ha
