Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KATONA BÉLA (MSZP):
929 nemcsak azt nézzük meg, hogy mekkora összességében a mértéke, hanem azt, hogy am it az újraelosztásból elköltünk, azt valóban csak és kizárólag hasznos célokra költsük el. És aki ebben partner, azzal mi nagyon szívesen együttműködünk. Nagyon örülünk annak, hogy elkészült ez a reformszövetségi anyag, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden pontjával egyet kell értsünk, és ezt ők sem gondolták. Ez csak itt a parlamentben hangzik el, hogy ez egy koherens csomag, és csak így egyben lehet elfogadni, és aki ezt nem fogadja el, az hülye, és tönkre akarja tenni ezt az országot. Azt gon dolom, hogy hibája az anyagnak, hogy például nem számol azzal, hogy önmagában a gazdasági visszaesésből... - aminek a mértékét még ma sem tudjuk, és ha a kormány most azt mondja, hogy 3 százalék lesz, akkor, Kóka frakcióvezető úr, lehet, hogy két hét múlva ez a 3 százalék 3,5 százalék lesz, ahogy egyébként minden ország Európában és a világon sajnos folyamatosan ezeknek a számoknak a változtatásával küszködik. De aki nem számol azzal, hogy önmagában a gazdasági visszaesés mekkora bevételkiesést okoz, és a k iadáscsökkentést, bevételcsökkentést úgy számolja, mintha statikus állapot lenne, az bizony hibát követ el. Az is hibát követ el, aki úgy gondolja, hogy először lecsökkentjük egy lépésben az adókat jelentősen meg a járulékokat, aztán meg utánamegyünk a kia dáscsökkentéssel, hiszen ha ezt megcsinálnánk, akkor természetesen úgy megugrana a hiánya, a költségvetési hiánya az országnak, hogy az összes olyan hitel, amit most annak a fedezetére használunk, hogy az ország pénzügyi rendszerét stabilan tartsunk, a köv etkező héttől kezdve nem járna az országnak. Azt gondolom, hogy tévedés, és valószínűleg abból is adódott, hogy az anyag készítői nem voltak tisztában vele, hogy körülbelül mennyi most az a nemzeti vagyon, amit még egyáltalában lehet privatizálni. Ezért kö vették el azt a tévedést, hogy úgy gondolják, hogy 2500 milliárd forint értékű vagyont gyorsított módon kellene privatizálni egy olyan időszakban, amikor keresletszegény a világ, tehát nyilvánvalóan óriási veszteséggel tudnánk ezt a 2500 milliárdot privati zálni. Ki az, aki komolyan gondolja, hogy a durván 2700 milliárdnyi még privatizálható vagyonunk 90 százalékát adjuk el fél áron vagy harmad áron? Nyilvánvaló tévedés, és nyilvánvalóan ezt mi nem fogjuk tudni támogatni. Ahogy azt sem tudjuk elfogadni, ha v alaki a bevételt úgy akarja növelni, hogy azt mondja, hogy 2009ben az értékalapú ingatlanadókból már közel 70 milliárd forint bevételt lehet csinálni. Mindenki tudja, mi is, hogy az értékalapú ingatlanadó bevezetése egy hasznos, értelmes, fontos dolog len ne. Szerepel a mi terveink között is. De ahhoz, hogy az első fillért be lehessen belőle szedni, legalább egymásfél év előkészítés szükséges. Aki 2009re ebből bevételt számol, az becsapja azt, aki olvassa az anyagukat. Nem akarok viccelődni itt a MÁVtámo gatások nagyságrendi csökkentésével. És ha Kóka frakcióvezető úr nem mondta volna el, hogy a nagyszerű terveiket csak a szocialisták és Fidesz gonosz ármánykodása akadályozta meg, pedig már rég megoldották volna a MÁV állami támogatásának a nullára csökken tését, akkor szeretném mondani, hogy én még emlékszem arra, hogy miközben 80 milliárdról 160 milliárdra növekedett az SZDSZ által vezetett Gazdasági Minisztérium időszakában a MÁV állami támogatása, eközben az a tervezet, amiről Kóka János az előbb beszélt , ami a szárnyvonalak bezárását jelentette volna, 5 milliárd forintot spórolt volna meg a MÁV kiadásaiból. Ezt az 5 milliárdot ebben az évben mi már megspóroltuk, és továbbiakat is meg fogunk spórolni, de azt, hogy máról holnapra valaki 4050 milliárdot ki vegyen a MÁV finanszírozásából, azt lehetetlennek tartjuk, és aki eddig foglalkozott vele, annak sem sikerült ezt elérni. Azt is tudja mindenki, hogy a nyugdíjkorhatár 65 évre emelése egy elkerülhetetlen folyamat. Nem csak azért elkerülhetetlen, mert Európ ában egyébként ez a szokásos nyugdíjkorhatár, és nem csak azért, mert hála istennek, a magyar átlagéletkor is növekszik, és én magam, aki elmúltam 65 éves, egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy nagyon örülnék, ha semmit nem engednének nekem csinálni, és csak otthon nyugdíjasként tengethetném az életemet. (12.30)
