Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KATONA BÉLA (MSZP):
927 lehet, logikailag nem lehet, a gazdaság szabályai szerint és egyébként a politika morális szabályai szerint sem lehet elmondani azt a másik fél mondatot, amely megcáfolja az első fél mondat törekvéseit. Attól tehát, hogy a Fidesz kritizálja a kormány gazdaságpolitikáját, önmagában korántsem következik, hogy amit mond, az jó, főleg, ha nem mond semmit. Az ugyanis nem lehet egy felelős ellenzéki erő programja az elmúlt 80 év legnagyobb válságának közepén, hogy az MSZP menje n el. És az sem program, hogy majd lesz egymillió munkahely. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban bízom, hogy az indító hangulat ellenére, ahol úgy a szocialisták, mind a Fidesz elutasító volt a programmal kapcsolatban, a vita során ki tud alakulni egy olyan á lláspont, amely közelebb hozza Magyarországot, közelebb hozza a parlamentet a Reformszövetség válságból kiutat mutatható álláspontjához. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés ! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a Házszabály szerint 15 perces időkeretben; elsőként Katona Béla képviselő úrnak, MSZP. DR. KATONA BÉLA (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, ahogy Szanyi Tibor is mondta, nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy összeállt néhány magyar értelmiségi, néhány köztestület és egyesület, és asztalra tett egy programot, amiről úgy gondolják, hogy a magyar gazdaság jelenlegi válságos helyzetében segítséget j elenthet. Azt hiszem, külön értékelendő, hogy ebben nemcsak közgazdászok vannak, van köztük agykutató, történész, atomfizikus, tehát tényleg az értelmiségnek egy széles köre kezdett gondolkodni ezen az ügyön. Ezért támogattuk mi azt, hogy ezekről a kérdése kről, amelyekről ők úgy gondolják, hogy segítséget jelentenek a válság megoldásában, ezekről legyen szó itt a parlamentben is. Nagyon sajnálom, tényleg rettentően sajnálom, hogy ezt a jó szándékú javaslatot a mai napon is olcsó demagógiával öntötték nyakon itt a parlamentben Kóka János, Matolcsy György vagy Szatmáry Kristóf személyében. Nem érdemli ez a javaslat ezt a fajta tárgyalásmódot. Azt érdemelné, hogy komolyan beszéljünk komoly kérdésekről, amelyek a magyar gazdaság és az ország jövőjét jelenthetik. Igaza van abban az egyben Kóka Jánosnak, hogy valóban műtétre van szüksége ennek az országnak. De szeretném elmondani, hogy a jó műtéthez jó diagnózis kell először is, hiszen ha először műtünk, és utána állítjuk föl a diagnózist, azt nem műtétnek nevezik, hanem boncolásnak. És azt hiszem, hogy ennek az országnak valóban csak műtétre van szüksége, és nem arra, hogy élve boncolják. És jó néhány olyan kérdésről kell szót váltanunk ennek az ügynek a kapcsán, amelyek valóban komoly kérdések, és megérdemelnék az t, hogy a súlyuknak megfelelően kezeljük őket. El kell gondolkodni azon a kérdésen, hogy a reformlépések és a válságkezelő lépések vajon mindig és minden esetben azonosake, vagy előfordulhat olyan, hogy egy olyan reformlépés vagy reformlépéssorozat, amel y egy növekvő gazdaság esetében segíti az ország fejlődését, az egy gazdasági, piaci válság esetében olyan mély recessziót okozhat, amiből sokkal nehezebben fogunk kilábalni, mint ahogy ezek nélkül a lépések nélkül tennénk. Általában a szocialisták is egye tértenek a kiadáscsökkentés szükségességével. Az elmúlt 23 évben jó néhány olyan ügy volt, ahol a társadalom, az emberek úgy érezték, hogy már túl is léptünk bizonyos határokat. (12.20)
