Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
924 sem lett, mert ezeknek a pontoknak a jelentős részét a Szocialista Párt nem tartotta be. Ezt követően 2008 elején az SZDSZ kilépett a koalícióból . A kormány egyedül maradt és kisebbségben. Ezt követően ahelyett, hogy továbbvitte volna legalább azokat a programokat, amelyeket kisebbségben lehetősége volt továbbvinni, a reformprogram teljes feladásával, úgymond bársonyba csomagolásával keletkeztetett - mint ahogy a beszédemben elmondtam - körülbelül 500 milliárd forintnyi további hátrányt Magyarország számára, ezzel nem előrevive, hanem további évekkel visszavetve a kibontakozás lehetőségét. Ezt követően az SZDSZ elkészített egy programot, amelynek “V álságból lehetőség” volt a címe. Abban a programban megismételtük az összes korábbi javaslatunkat egy lényegében egykulcsos adórendszerre, az állam feladatainak szűkítésére, a 9045 darab közfeladat felülvizsgálatára, a bürokrácia csökkentésére, egy hiteles euróbevezetési menetrend elfogadására. Azt a programot annak idején előadtuk a nemzeti csúcson, a gazdasági csúcson, semmiféle foganatja nem lett. Ugyanaz történt vele, mint minden egyes olyan programmal, amit néhány vagy néhány tucat képviselő önmagában a parlament elé terjeszt. Ez történt az MDF nemzeti adószabadságprogramjával, ez történt az SZDSZ “Válságból lehetőség” programjával. Két párt volt tavaly ősszel, amelyik ilyen válságkezelő programjavaslattal élt, egyik párt programját sem fontolta meg a parlament, mert az MSZP és a Fidesz továbbra is maradt abban a kényelmes, langyos állapotban, amely semmiféle megoldásért nem kiált, nyilván pártpolitikai érdekekből megpróbálja elkerülni a határozott lépések kockázatát. Ezt követően alakult egy civil szöv etség, a Reformszövetség Magyarország legtekintélyesebb közgazdászaiból, akadémikusaiból, gazdasági vezetőiből, akik összességében felsorakoztak egy program mellett. Itt az SZDSZnek és az MDFnek döntési lehetősége volt. A döntési lehetőség arról szólt, h ogy vagy továbbra is ragaszkodunk a saját márkajellel ellátott programunkhoz, vagy pedig azt mondjuk, hogy mivel az 9095 százalékban összefügg vele, ezért inkább beadjuk a parlamentnek a Reformszövetség anyagát, hiszen az nem pártpolitikai indíttatásra ke letkezett, hanem van mögötte egy jelentős gazdasági, szakmai és tudományos konszenzus. Ezért van a parlament előtt ma az SZDSZ aláírásával a Reformszövetség programja. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hallottuk, hogy a Reformszövetség programjai közül a ko rmány is elfogad néhányat, hiszen ő is ebbe az irányba akart menni, csak éppen egy picit lassabban. Ez dicséretes, de el kell mondanom, hogy a Reformszövetség tervezete nem svédasztal, amiről szemezgetni lehet, hanem egy koherens egész, egy olyan koncepció , amelyben minden mindennel összefügg. Egykét dolgot persze lehet rajta változtatni, sőt lehet egy teljesen új programot a parlament elé hozni, de akkor az legalább annyira koherens, legalább annyira egységes kell hogy legyen, mint a Reformszövetség progr amja. Ami pedig az irányt és a sebességet illeti: persze az is egy álláspont, hogy az út minden, a cél semmi. Senkinek a filozófiai nézeteit nem akarnám megsérteni, Edward Bernstein is mondott valami hasonlót, de ezt a hozzáállá st ha lehet, inkább ne a gazdaságpolitikában, és inkább ne egy válság kellős közepén alkalmazzuk. Itt ugyanis több kell, mint hogy elinduljunk, meg is kéne érkezni valahova, méghozzá minél gyorsabban. Azt is hallottuk, hogy a kormánypárt szerint hibák vann ak a Reformszövetség számításaiban. Minden tiszteletem mellett engedje meg államtitkár úr, hogy megjegyezzem, mi néhányan valahogy jobban bízunk Békesi Lászlóban, Chikán Attilában, Oszkó Péterben, az akadémikusok és a munkaadók által jegyzett programban, m int a Pénzügyminisztérium számításaiban és előrejelzéseiben, belekalkulálva, hogy a kormány az elmúlt években, különösen az elmúlt hónapokban még csak véletlenül sem találta el a költségvetési hiányt vagy éppen a növekedés mértékét. 2006ban, tisztelt álla mtitkár úr, az ön által jelenleg vezetett, akkor még az ön közreműködése nélkül működő minisztérium ezermilliárdos nagyságrenddel vétette el a hiány előzetes becslését, félrevezetve ezzel a magyar társadalmat, a magyar gazdaság szereplőit, a magyar parlame ntet és az akkori koalíciós partnert.
