Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
916 állami vagyon erőltetett, gyorsítot t privatizációja. Ez nemcsak azért különösen hibás, mert a jelenlegi, igen kedvezőtlen tőkepiaci helyzetben gondos jogi szabályozási megelőző munkálatok nélkül terveznék ezt, hanem azért is, mert a világ teljesen más irányba megy. Még azokban a liberalizál t piacgazdaságokban is az állam szerepének növekedése figyelhető meg a bankokban és egyéb, korábban elképzelhetetlen szektorokban, és ezzel szemben az anyag erre kívánja különböző források begyűjtését alapozni, tehát teljesen elhibázottnak mondható. Mindam ellett van az anyagban - különösen a kkvszektorra vonatkozó javaslatok között - jó néhány, amit az elmúlt években magunk is megfogalmaztunk anélkül, hogy egyébként az akkor még SZDSZes gazdasági miniszter megfontolta volna javaslatainkat; például: az eur ópai uniós pályázatok hatékonyabbá tételét; a közbeszerzés átalakítását a hazai kkv érdekében, a lánctartozás leépítését, a céginformációs rendszer fejlesztését, az áfabefizetés rendszerének újraszabályozását, és lehetne sorolni egyébként azokat a javaslat okat, amelyeket korábban részünkről megfogalmaztunk. Az ország tragédiája persze az, hogy miközben a drámai helyzetért felelős kormány politikai, népszerűségi vagy egyszerűen alkalmatlansági okok miatt nem hajlandó felvállalni valódi reformokat, cinikusan az ellenzéken kéri számon a kormányprogramot és azt, hogy ismerje el népszerűtlen intézkedéseinek szükségességét, és osztozzon a kormánnyal ennek politikai következményeiből. Mindeközben az idő telik, az ország egyre mélyebb pénzügyi és reálgazdasági válsá gba sodródik, és a jelen helyzetben létfontosságú szerepet játszó külföldi szereplők számára egyre hiteltelenebbé, tehetetlenebbé és támogatásra érdemtelenebbé válik a kormány és sajnos ezzel Magyarország is. Ennek a tarthatatlan helyzetnek véget kell vetn i. Innen is felszólítjuk a kormányt, hogy nézzen szembe az általa részben vagy egészében előidézett válság következményeivel, vállalja fel a felelősséget az elmúlt hét év katasztrofális gazdaságpolitikájáért. Több szempontból egyébként igen sajátos előterj esztés fekszik előttünk. Először is meglepő, hogy az SZDSZ áll egy olyan válságkezelő programmal elő, amelyet egy civil szerveződés állított össze. Meglepő már csak azért is, mert az SZDSZ hat éven keresztül volt a Magyarországot kormányzó koalíció tagja. Rendelkezésére állt a legtöbb kormányzati erőforrás, pénz, szakértelem, minden, ami ahhoz kellett, hogy megfelelő kormányzati gazdaságpolitikát alkalmazzon. Kóka János volt a Magyar Köztársaság gazdasági minisztere. Csak nem a Reformszövetség anyagából tud ta meg, hogy például kettészakadt Magyarországon a vállalati struktúra vagy azt, hogy többnyire verseny- és életképtelen a kkvszektor, bizonyos fajta állami támogatásra szorul? Vagy azt, hogy Magyarországon a legközelebbi versenytársaihoz képest túl magas az államháztartáson keresztül történő újraelosztás mértéke? Ha ebből tudta meg, akkor már értjük azt, hogy hogyan jutott a magyar gazdaság ilyen mély gödörbe hét év szocialistaszabad demokrata kormányzás után. Ehhez kapcsolódik az előterjesztés másik saj átossága: csupa olyan problémát kíván orvosolni, amit a szocialistaliberális koalíció kormánya idézett elő; vagy engedékenyebben úgy fogalmaznék, hogy ami az ő kormányzásuk alatt keletkezett, s nem vették észre vagy nem voltak képesek időben megoldani vag y megelőzni ezeket. Ugyancsak érdekes az előterjesztés időzítése. A javaslatokban és az indoklásban nem egy olyan pont van, amit ne tudtunk volna már akkor is, amikor még egyébként az SZDSZ kormányon volt. Miért nem próbáltak meg akkor, nyilvánvalóan jobb pozícióból egy ilyen programot végrehajtani? Akárhogy is van, az ország gazdasági tönkretételéért az SZDSZnek és a szocialistáknak közösen kell vállalniuk a felelősséget. Közös kormányzásukkal sodorták az országot olyan helyzetbe, aminek következtében a r ánk omló pénzügyi és reálgazdasági válsággal szemben semmiféle ellenálló képességgel nem rendelkezünk. Emiatt sem - sajnos - alkalmas ez az új, mondhatni megszorító csomag, ami a kormánypártok vagy a volt kormánypártok részéről jön, az ország hiteltelenség én ejtett sebek gyógyítására, és sajnos így önmagában nem alkalmas az ország felemelkedésére sem.
