Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MOLNÁR BÉLA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
917 Meggyőződésem, meggyőződésünk, hogy valós és hatékony válságkezelő programot kidolgozni és véghezvinni csak a politikai bizalmat helyreállító új kormánnyal, ú j parlamenttel, az emberek szándékára épülő új választásokkal és az abban rejlő közakarattal lehet. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Molnár Bélának, a Kereszténydem okrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr. MOLNÁR BÉLA , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napot Kóka János frakcióvezető úr úgy kezdte: Magy arország olyan helyzetben van, mint egy sokat dohányzó, elhízott atléta. Ez egy plasztikus kép, és azt hiszem, ezzel ma itt valamennyien egyet is érthetünk. Egyet is érthetünk továbbá a frakcióvezető úr helyzetelemzésével, hiszen a problémákat, hibákat úgy sorolta föl, hogy az igazán lebilincselő volt valamennyiünknek. Bevezetőjének ezt a részét akár mondhatnánk mi is, így ellenzékből. Tökéletes volt! (Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Az elmúlt években nem teljesít ettünk jól, az elmúlt években a kormányok osztogattak - hallottuk. Ezt mi is mondtuk, mondtuk éppen elégszer. De az előterjesztő az SZDSZ révén részese volt saját minisztersége révén, részese volt ennek nemcsak hat évig, hanem előtte négy évig. Úgy gondolj uk, hogy ha Kóka János úr most kritikát fejt ki a kormánnyal szemben, elengedhetetlen, hogy önkritikát fejtsen ki, hiszen ezt a helyzetet az ő működése is hozta ránk. Ahol vagyunk, annak felelősei az előterjesztők, ezért jogos az, hogy önkritikát gyakorolj anak, mert anélkül, azt gondoljuk, hogy csak kozmetikázzák az eddigi irányt, és nem új irányt fognak mutatni. Ha viszont belenézünk a valódi problémákba, láthatjuk, hogy van globális válság is, de van lokális válság is, és a kettő nem ugyanaz. Az elmúlt év őszén, októberében akkor, amikor Magyarországra megérkezett a válság, végignéztem a miniszterek, a kormánytagok arcát, mit szólnak hozzá, amikor a miniszterelnök úr bejelenti, hogy válság van. Nem láttam megdöbbenést, nem láttam igyekezetet, mintha megnyu gvást láttam volna: nagyon jó, végre egy objektív ok, hogy miért vannak problémák. És elfedjük azt, ami valós probléma, azt a lokális válságot, ami ebben az országban évek óta jelen van, és évek óta problémát okoz, ahogy az MSZP kormánya kormányoz. A megol dási kísérleteket nézzük! Az első kísérlet volt Bajnai Gordon miniszter úrnak a gazdasági csúcson tett nyilatkozata. Jött a Reformszövetség is szintén meggondolandó elméletekkel, valamint most látjuk az SZDSZ előterjesztését is. Azt láthatjuk, hogy valamen nyi megoldás pénzügyi megoldást tart a központban. Valamennyi megoldás a bankokkal foglalkozik: a Világbankkal, a Magyarországon működő bankokkal, és senki sem mer szembenézni a valós okokkal, a valódi problémákkal. A valós ok az, hogy Magyarországon ma es zköztelen állam van, eszköztelen a túlerőltetett privatizáció miatt. A nemzeti kereskedelmi bankok hiánya, az, hogy csak nagyon kevés magyar tulajdonú bank van, hozza azt, hogy a kormány, a magyar nemzet kormánya nagyon kevéssé tud befolyással lenni a pénz ügyi folyamatokra. A túlerőltetett privatizáció miatt a nemzeti nagyvállalatokból is igen kevés van. Ennek ellenére mit olvasunk a Reformszövetség anyagában? További privatizációval csökkentsük az adósságokat. (11.30) Ezzel tovább gyengítjük az államot, to vább lehetetlenítjük el azt, hogy megóvja ezt az országot. Figyelemre méltó azonban, hogy Szanyi Tibor is meggondolandónak tartja a privatizáció további folytatását. Ez azért mindenesetre optimizmusra ad okot.
