Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
915 prioritások egyértelmű megfogalmazása nélkül és valós országgyűlési választásokon szerzett széles körű legitimáció nélkül nem lehet sikeres gazdaságpolitikai irányváltást Magyarországon végrehajtani. A Reformszövetség ja vaslatai alkalmasak lehetnek arra, hogy tükröt állítsanak a kormányzati alkalmatlansággal és tehetetlenséggel szemben, de nem alkalmasak arra, hogy a jelen helyzetből való kiutat megmutassák az ország számára. Mindamellett a javaslatok hátterét képező hely zetelemzéssel alapvetően egyet kell értenünk. Mik ezeknek a legfontosabb elemei? Magyarországon a nemzetközi összehasonlításban is kiugróan magas a magyar újraelosztási arány. A magyar államháztartás kiadásai a GDP 50 százalékát teszik ki, ez az arány 2001ben még csak 46 százalék volt. Hozzánk hasonló fejlettségi szinten álló országok rendre alacsonyabb jövedelemelosztást hajtanak végre. A költségvetés kiadásai Lengyelországban és Csehországban a GDP 4344, Szlovákiában 36 százalékát teszik ki. Az EUviszo nylatban is magas közkiadásokat a külföldi hitelek növekedése finanszírozta. Az államháztartási hiány 2002 és 2006 között öt éven keresztül éves átlagban a GDP 8 százalékát tette ki, ami 2000 után világviszonylatban is egyedülálló negatív teljesítmény. Az óriási államháztartási hiány miatt jelentősen emelkedett az államadósság, ilyen mértékben egyetlen EUs országban sem emelkedett az államadósság a GDP arányában. Míg 2001ben a GDP 52 százalékát tette ez ki, ami akkor nagyjából megegyezett Szlovákia adatáv al, addig 2007ben elérte a 67 százalékot, majd 2008 végére megközelítette a 70 százalékot, és nagyon nehéz ma itt a forint árfolyama kapcsán ennek a végét látni. Történt ezzel párhuzamosan, hogy Magyarországon kiemelkedően magas az adóteher. A munkát érin tő adóterhelés terén Magyarország élen jár az EUországok között, és mivel világviszonylatban az Európán kívüli országokban jellemzően alacsonyabb az adóterhelés, ezért ez világviszonylatban is Magyarországon az egyik legmagasabb. Az átlagos adóterhelés 20 07ben a teljes bérköltség 54,4 százalékát tette ki, ami csak hajszálnyira marad el az első helyen álló Belgiumtól, viszont 12 ponttal haladja meg a cseh és a lengyel, illetve 16 ponttal a szlovák szintet. A magyar gazdasági növekedés megtorpanása a felzár kózásban már 2004től megkezdődött, a 2006os kiigazítási csomag bevezetése után pedig kifejezetten a leszakadás fázisába lépett. A gazdaságpolitika vargabetűi is erodálták a kormány hitelességét, a vállalkozóknak és a befektetőknek nem nyú jtottak megfelelő, biztonságos támpontot fejlesztési és üzletviteli döntéseik meghozatalához. 2003 és 2006 között Magyarország egyetlen évben sem tartotta be a konvergenciaprogramban vállalt államháztartási hiánycélt. A programot minden évben újra kellett írni, az új hiánycél teljesítését a mindenkori következő évre ígérve, egyre meredekebb csökkenési ütemben. Számottevően rontották a magyar gazdaság iránti bizalmat a bejelentett, majd visszavont intézkedések. A négy év alatt 1000 milliárd forintos adócsökk entést ígérő, már az elfogadásakor sem megalapozott adótörvényt 2000 végén (Sic!) elfogadták, majd visszavonták 2006ban a választások után. (11.20) A kormányzati negyed építésének bejelentése majd visszavonása; az új tulajdonosi program bejelentése majd v isszavonása - nem az a fő baj, hogy ezeket visszavonták, hanem hogy a megfelelő pénzügyi megalapozottság nélkül egyáltalán meghirdették őket. Több száz- és egyéb napos program enyészett el a feledés homályában. A külföldi befektetéselemzők és az EU szakért ői nem nézték jó szemmel azt sem, hogy a 13. havi közalkalmazotti kifizetéseket ideoda tologatták, és egyéb olyan akciókat, mint például a 2006os áfavisszatartás, amellyel a magyar kormány nem mást kívánt elérni, mint az aktuális éves hiányt kisebbnek fe ltüntetni a ténylegesnél. A helyzetértékelésben való egyetértésen túl azonban a beterjesztett anyag jó néhány elhibázott és felvállalhatatlan javaslatot tartalmaz. Egyet engedjenek meg a vezérszónoklatban kiemelni: ez az
