Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
914 eurózóna felé is, de arról egy pillanatra se feledkezzünk meg, hogy az euró nemcsak egy pénz, hanem egy politikai vállalás is, amelynek összetartó szövetét nem valamil yen közös gazdaságpolitika, hanem ennek hiányában közös szabályok alkotják. Tisztelt Országgyűlés! A zárómegjegyzéseim után akkor eljutottam a zárómondatomhoz. Ismételten az MSZPfrakció hálás köszönetét szeretném tolmácsolni a Reformszövetség nagylelkű er őfeszítéseiért, azért, hogy kiváltotta a jövőorientált gondolkodás igényét az egész magyar gazdaságitársadalmi elitben, s remélem, talán ugyanezt tapasztalhatjuk majd az ország egészében is. A kezdeményezést akkor is nagyon fontosnak tartjuk, ha nem minde n ponton találkoznak az elképzeléseink. Valóban egy új, fenntartható rendet keres az egész világ, amelynek az útja egy pénzügyi, gazdasági rendszerváltás, és ennek során nem szabad szem elől tévesztenünk a társadalmak alkotóelemét, a dolgozó és megújulni a karó embert, idehaza pedig önmagunkat, hogy a nálunk keletkező hasznok itt is maradjanak. Ha az Országgyűlés ebbe az új épületbe csak egyetlen téglát is beletesz, már nem volt hiábavaló ma itt összejönnünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsor aiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Szatmáry Kristóf képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr. SZATMÁRY KRISTÓF , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr . Tisztelt Ház! A mai magyar belpolitika abszurditását, kilátástalanságát, vergődését ez a mai napirendi pont kellőképpen plasztikusan tükrözi. Két, ugyanarra a logikára hangszerelt válságkezelő program versenyez ma itt egymással a parlamentben. Az egyik e gy hiteltelen kormány és kormányfő kétségbeesett, szerintünk alapvetően hibás kormányprogramja, amit a minap terjesztettek a parlament elé, és a volt kormánypárt egy plagizált, parlamenti támogatás nélküli programja, amelyek egyike sem bírja a magyar társa dalom támogatását, bizalmát. Ebből a helyzetből elég nehéz lesz kiutat találni. Hogy Magyarországon milyen nagy a baj, azt a válságból kivezető gazdasági programok egyre nagyobb száma is jól mutatja. Leggyakrabban persze a kormány részéről hallhatunk terve zett kormányzati csomagokról, amelyek közös sajátossága, hogy egyáltalán vagy csak részben, vagy egészben másképp valósul meg, mint ahogyan azt először megfogalmazták. Ezen a magyar kormányzati gyakorlaton a nemzetközi pénzügyi válság kirobbantotta és a ny omában keletkező egyre mélyebb reálgazdasági válság sem változtatott. Nincs még egy ország, ahol ennyi válságkezelésről folyó szóbeli disputa mellett is ilyen kevés gyakorlati lépésre került volna sor a válság miatt nehéz helyzetbe került vállalkozások, ga zdasági szereplők megsegítése terén, mint itt, Magyarországon. Kétségtelen, a programok tengeréből kiemelkedik a Reformszövetség tervezete, nemcsak azért, mert a magyar üzleti szféra vezető személyiségei, a tudományt képviselő Akadémia vezetői és a közgazd ásztársadalom ismert személyiségei alkották ezt a népfrontos szerződést, hanem azért is, mert a viszonylag rövid idő alatt készített elemzések a magyar gazdaságban az elmúlt hét év folyamán felgyülemlett gazdasági problémákat számba véve, a magyar gazdasá g versenyképességének helyreállítása, növekedési pályára állítása érdekében születtek. Mondhatni, valaki végre dolgozik a kormány helyett. Köszönet ezért a Fidesz részéről is azoknak a közgazdászoknak, akik ebben a munkában részt vettek. De ami egyrészt az anyag előnye, az egyben a hátránya, korlátja is. Nem számol azzal, mert meggyőződésem, hogy független szakértők révén nem is ez volt a céljuk, hogy itt Magyarországon nem csupán egy gazdasági válságot kell kezelni, hanem egy komplex politikai, hitelességi és erkölcsi válságot is. A jelen helyzetben minden olyan válságkezelési javaslat, amely nem kínál megoldást a kormány és az állami vezetés hitelességi, erkölcsi és legitimációs válságára, önmagában nem alkalmas az ország előtt álló feladatok kezelésére. M eggyőződésünk, hogy nemzetgazdasági
