Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ), a napirendi pont előadója:
898 Egerszegi Krisztinának például három egymást követő olimpián is sikerült megvernie mindenkit 200 méteres háton. De mit gondolnak, nyerhetett volnae 200 méteren, hogyha a mezőnyben egyedül neki 250 métert kellett volna úsznia? Papp Laci is zsinórban nyert három olimpián. Az utolsó alkalommal Melbourneben az amerikai Torrest győzte le, aki a meccs után azt mondta, hogy soha életében nem kapott még ekkora pofont. Talán emlékeznek, hogy erre Laci mosolyogva azt válaszolta, hogy h a minőségi pofont akar, akkor jöjjön csak Magyarországra. Kétségtelen, hogy Papp Laci istenáldotta tehetség volt, de önök szerint meg tudta volnae verni az amerikait, hogyha az egyik kezét hátrakötik, és a fejére egy harisnyát húznak. Vagy itt vannak a Ke ménylegények, vízilabdázóink, akik szintén háromszor győztek tisztességes versenyben egyenlő feltételek között. De vajon mi történt volna, hogyha a szerb kapu feleakkora, mint a magyar, és mondjuk, két kapus védi? A válasz nyilvánvaló: ilyen hátrányban a legnagyobbak sem képesek kiemelkedő teljesítményre. Nos, tisztelt képviselőtársaim, a magyar sporttal ellentétben a magyar gazdaság bizony soha nem tartozott a világ élvonalába. Ha lenne gazdasági olimpia, akkor is örülhetnénk, ha egyáltalán meghívnának be nnünket, miközben nemhogy győzelemre, de még a középdöntőbe jutásra sem volna esélyünk. Magyarország ma olyan helyzetben van, mint egy sokat dohányzó, elhízott atléta, aki a 110 méteres gátfutásnál büntetésből a rajtvonal előtt 40 méterről indul, ráadásul egy 20 kilós homokzsákkal a hátán. Ezért van az, hogy az egész nemzetközi sajtó azt találgatja, a magyar gazdaság vajon mikor kap infarktust, merthogy erről ír még a Financial Times, az Economist, erről ír a New York Times, és erre figyelmeztet a Le Monde is. Nem csoda, hiszen nagyon sok területen lemaradtunk regionális versenytársaink mögött, és sok szempontból Európa legvégén kullogunk, például kiugróan magas az államadósságunk, a 80 százalékot közelíti. Hiába dolgozik Magyarországon a közszférában több m int 150 ezerrel több köztisztviselő, közalkalmazott, mint a hasonló méretű Csehországban, nálunk a legalacsonyabb a foglalkoztatottság aránya. Bár a magánszférában nagyon sokan dolgoznak, de ebből csak két és fél millióan fizetnek személyi jövedelemadót, é s mégis szinte mindenkinél többet költünk nyugdíjakra, egy igazságtalan szociális rendszer fenntartására. Ráadásul úgy tűnik, hogy reménytelenül beleszerettünk a bürokráciába, 9045, ráadásul részben teljesen felesleges közfeladatot ma 14 ezer költségvetési intézmény lát el, azaz több a hivatal, mint a tennivaló, és átlagban másfél intézményre jut Magyarországon egy feladat. A rendőrkapitány például egyszer arról beszélt - hogy egy másik példát hozzak , hogy Magyarországon 120 rendőrt 90 rendőri vezető irán yít. És akkor még nem beszéltem az egyéb felesleges párhuzamosságokról, az öt meteorológiai szolgálatról, amit egymással párhuzamosan finanszírozunk az adófizetők pénzéből, az öt titkosszolgálatról, ki tudja, hány futárszolgálatról, 3200 önkormányzatról, 2 6 ezer önkormányzati képviselőről. (10.00) Ezért Magyarországon az állam 3000 milliárd forinttal többet költ, mint a versenytárs országok átlaga, ennek következtében pedig 3000 milliárd forinttal több adót kell az államnak beszednie a családoktól, a gazdas ág szereplőitől, mint a versenytárs országokban. Ilyen körülmények között ne csodálkozzunk, ha a nemzetközi pénzpiacok, finoman szólva, óvatossá váltak Magyarországgal kapcsolatban. A befektetők még 10 százalék feletti hozamon sem veszik a magyar állampapí rokat. De ugyan miért is tennék? Hiszen a független hitelminősítők sorban rontják a magyar adósság besorolását. Ezt tette a Standard & Poor’s, a Moody’s és a Fitch Ratings. Csak az utóbbi három leminősítésről vagy negatív kilátás elhelyezéséről beszélek. A londoni Euromoney most közzétett kockázati rangsora szerint a tavaly őszi 48. helyről az 53.ra estünk vissza. Eközben - válság ide, válság oda - regionális vetélytársaink sorra javították a helyezésüket. Szlovénia 29, Csehország 21, Szlovákia pedig 19 he lyezéssel előz meg bennünket. Ennyit arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy a válság globális, a
