Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 17 (197. szám) - A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ), a napirendi pont előadója:
899 válság európai, a válság regionális. Magyarországnak minden adata ezt bizonyítja: ott van a saját külön bejáratú válsága. Még mielőtt európai, még mielőtt regi onális megoldást keresünk, Magyarországnak a saját portája táján kell rendet tennie. Eközben látjuk, hogy a magyar államcsődkockázatot a világ pénzügyi szereplői hogyan árazzák. Ismerjük mindannyian azt a pénzpiaci instrumentumot, amelynek árfolyamváltozás a tükrözi a magyar adósságkockázat, csődkockázat nemzetközi megítélését, ezek a bizonyos CDS felárak. Látszik, hogy az utóbbi időben olyan magas szintre kúsztak, mint ami akkor volt jellemző, mielőtt felvettük az IMFhitelt. Magyarországot tehát kockázatos országnak tartják. Tükröződik ez a forintárfolyamokban, tükröződik ez a tőzsdei árfolyamokban, tükröződik ez a Magyarországra beruházók, befektetők csökkenő beruházási hajlandóságán is. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években, mondjuk ki, nem teljesí tettünk jól. Az egymást követő kormányok vidáman osztogattak, nőttek az adóterhek, csökkent a gazdaság versenyképessége. A közgazdászok hiába figyelmeztettek, hogy nagy baj lesz, a politika leginkább csak legyintett. Az egyik párt még be sem vezette a 13. havi nyugdíjat, a másik már 14. havi nyugdíjért kiáltott. Nem csoda, ha mindennek eredményeképpen 10 százalékosra duzzadt a költségvetési hiány 2006ban, és kellett hogy jöjjön a kijózanodás. 2006ban aztán végre elkezdtünk egy konvergenciaprogramot, de az igazi reformok vagy el sem indultak, vagy pedig félbemaradtak. Miközben szomszédaink egyszerűsítették az adóbürokráciát és csökkentették az adókat, addig mi népszavazással és bársonyos reformokkal bíbelődtünk. Ha bajainkról kérdeztek, akkor azt mondtuk, h ogy ez múló nátha, miközben rajtunk kívül mindenki látta, hogy valójában súlyosbodó influenzánk van. Aztán megérkezett a válság, és világossá vált: szövődményes tüdőgyulladásunk van, és ha nem vigyázunk, akkor halálos tüdőbaj lehet belőle. Ne gondoljuk, ho gy korábban elég lett volna néhány napos fekvés és egykét aszpirin. Most azonban már bizonyos, hogy csak a műtét, a hosszú betegállomány és egy súlyos antibiotikumkúra segíthet. Tisztelt Ház! Nincs és nem is lehet olyan vélt vagy valós politikai vagy vál asztási érdek, ami miatt a cselekvés helyett a passzivitást választhatjuk. Államcsőddel ugyanis senki nem nyerhet. Az államcsődnek, a bankok csődjének, a vállalkozások csődjének, a háztartások csődjének ugyanis csak vesztesei vannak. Itt, ebben a Házban kö zösen a csődről egy dolgot biztosan állíthatunk: mindenáron el kell kerülnünk. Nem jó a kormánynak, hiszen övé a felelősség, és az ő dolga, hogy kivezesse Magyarországot a bajból. Ha erre képtelen, akkor hosszú ideig lejáratja a baloldalt Magyarországon, é s ugyanolyan karanténba zárja a Szocialista Pártot, mint amiből a kilencvenes évek elején alig bírt kikecmeregni. Szerintem egyébként a csőd nem jó a választási győzelemre jócskán esélyes Fidesznek sem, hiszen egy elsüllyedt hajónak már nincs szüksége új k ormányosra. És nem jó a térségnek, mert ha Magyarország bedől, a dominóeffektus könnyen a többieket is maga alá temetheti. Nem jó Európa fejlettebb országainak, mert ha KeletEurópa elsüllyed a válságban, akkor az Európai Unió is bajba kerül. Ha az új tagá llamokban csődbe megy a bankrendszer, akkor Ausztria, Hollandia, Belgium és Németország is nehéz helyzetbe kerül. És legkevésbé jó az országnak, mert 10 millió ember megtakarítása, tulajdona, vagyona, lakhatása, munkahelye kerülhet veszélybe, mert újabb tí zezrek veszíthetik el a munkahelyüket. Ez a kormányzati toporgás, aminek tanúi lehetünk, Gyurcsány Ferenc látszatválságkezelése havonta súlyos ezrekbe, tízezrekbe kerül a családoknak, súlyos százezrekbe, milliókba, tízmilliókba a vállalkozóknak, és súlyos milliárdokba, tízmilliárdokba a magyar államnak. A rendszerváltás után húsz évvel, ha nem vigyázunk, visszakerülhetünk a startvonalhoz, és végleg elszállhat a remény, hogy fel tudunk zárkózni Európához. És nem tesz jót egy válság, egy csőd a demokráciának sem. Tudjuk, hogy a válság idején a szélsőségesek erősödnek meg a demokratikus politikai erők kárára. Márpedig se cigányozással, se zsidózással, se a külföldi tőke elleni kirohanásokkal nem teremthetünk új munkahelyeket.
