Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 10 (195. szám) - A bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - MÉCS IMRE (MSZP):
728 nem szakít a törvényjavaslat. Tehát továbbra is alapvetően a felek bizonyításából kiinduló jogviszonynak tekinti az élettársi kapcsolatot. Úgy ítéljük meg, hogy ez hosszú távon fenntarthatatlan és elfogadhatatlan. Féloldalas t ehát a törvényjavaslat és az előterjesztői elképzelés, mert kizárólag az azonos neműek élettársi kapcsolatára és nem az élettársi kapcsolatra mint megreparálandó jogintézményre fókuszál. Ez olyan hiányosság, amely álláspontunk szerint nem orvosolható, ezér t ezt nem tudjuk támogatni. Elnök Úr! Köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF és a Fidesz soraiból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Most megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, MSZP. MÉCS IMRE (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Elöljár óban szeretném elmondani azt, hogy egész szakmai életemben innovációkkal foglalkoztam, és az agyamat sajnos nem tudtam átállítani a törvényhozás során sem. (13.10) Úgy gondolom, hogy a most tárgyalt törvényjavaslat ügyében is van egy sarkalatos probléma, a mit szeretnék felvetni, és szeretném azt, ha ezt közösen meg tudnánk oldani. Ahogy ezt Gusztos Péter képviselőtársam is elmondta, egész egyszerűen az emberi társadalom olyan, hogy bizonyos százalékban az egyedei nem heteroszexuális vonzalmúak, hanem azonos neműek iránt éreznek vonzalmat. Ma már világosan tudjuk azt, hogy ezt sem betegségnek, sem devianciának nem szabad tekintenünk, hanem el kell fogadnunk. De ezen túlmenően alapvetően személyes kérdés az, hogy valakinek milyen a szexuális irányultsága, mily en a szexuális élete. Addig, amíg mások jogait nem sérti meg, addig ebben teljes az ő szabadsága, és csak magának vagy a partnerének kell elszámolni ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor van egy olyan probléma, hogy az alkotmány is, az alkotmányos jogszabályok ti ltják azt, hogy valakinek kötelező legyen a szexuális irányultságát feltüntetni vagy azt kinyilvánítani. Ezt megteheti saját maga, megteheti, ha ő úgy kívánja, de erre nem lehet kényszeríteni. Na már most az élettársi kapcsolat létrehozása során a közvélem ény egyértelműen azt fogja észlelni, hogy aki élettársi kapcsolatba lép - azonos nemű két személy , az egyértelműen milyen szexuális irányultságú. És ez szerintem alkotmányellenes, ha másképp nem tudja az élettársi kapcsolatot létrehozni. Itt van az innov atív gondolatom: meg kellene fosztani szexuális jellegétől az élettársi kapcsolatot. És ez egy teljesen reális dolog. Gondoljuk meg, hányan élnek tulajdonképpen életközösségben, hányan alkotnak otthont, hányan hoznak létre közös háztartást, hányan kísérik el egymást a halálig, gondozzák egymást, vigyáznak egymásra, közösen gazdálkodnak, segítik egymást, támogatják egymást, szóval egy otthonban élnek, közös otthont hoznak létre, amely tulajdonképpen családnak is tekinthető. Miért kell ezt ellátni szexuális c ímkével? Senkinek semmi köze ahhoz, hogy egy otthonban milyen szexuális élet folyik. Ez az ő dolguk, annak a két embernek a dolga, aki ott él. Ugyanakkor társadalmilag rendkívül fontos, hogy az emberek szeressék egymást, gondoskodjanak egymásról, vigyázzan ak egymásra, és jobbá tegyék az életüket, hogy éljenek valahol, egy otthonban, a saját otthonukban; alkossanak egy otthont. Hány és hány olyan eset van, amikor tényleg nincs szexuális kapcsolat; amikor egy nagynéni és az unokahúga, esetleg külföldről hazat érő unokahúga együtt élnek. Vagy hányszor fordult az elő, hogy valakinek a háztartási alkalmazottja családtaggá vált, együtt élnek, együtt öregednek meg, és utána amikor bekövetkezik a halál, akkor jönnek távoli rokonok, és egyszerűen ellehetetlenítik az e ddigi közös élet otthonát. Ezek gyakorlati problémák. Vagy hányszor fordul elő az, hogy valaki elmegy a barátját meglátogatni a kórházban, illetve intézkedni akar, illetve segíteni akar rajta, és nem adnak neki felvilágosítást. Nemcsak a nagy jogokról van szó - a tulajdonhoz való jogról meg más jogokról , hanem a kis szokásjogokról, a szokások jogáról, hogy családtagként eljárhassanak egymás érdekében, és anyagilag, erkölcsileg
