Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 10 (195. szám) - A bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - MÉCS IMRE (MSZP):
729 tudják egymást biztosítani; adott esetben az özvegyi nyugdíjat vagy más efféle, ezzel együtt járó jogosultságot megszerezni. Azért úgy gondolom, hogy át kellene az élettársi kapcsolatot alapvetően változtatni, megfosztani a kötelező szexuális jellegétől, és azt mondani, hogy bármely két felnőtt, 18 évnél idősebb állampolgár életközös séget hozhat létre, és ennek az életközösségnek kellene aprólékosan és pontosan a szabályait kialakítani, és ezzel rengeteg problémát megoldanánk. Megoldanánk azokat a problémákat is, amelyek nem a homoszexuális vagy heteroszexuális párokra vonatkoznak, ha nem általában két ember együttélésére. És ez nagyon gyakorlatias dolog. Én is emlékszem gyerekkoromból meg máshonnan, hogy együtt éltek nők, csak a társadalom erre nem volt különösen érzékeny; és ki tudja, hogy volte ott szexuális kapcsolat vagy nem volt kapcsolat. Közös otthont hoztak létre, és ezt az otthont élettel és szeretettel töltötték meg. Úgy gondolom, hogy helytelen dolog ezt a kapcsolatot házasságnak nevezni. A házasság egy nagyon karakterisztikus, világos intézmény, amely az ősidőktől fogva lét ezik, és amelynek a legfontosabb fundamentuma az emberi társadalomnak, az emberi nemnek az állandó megújulása, új, semmi máshoz nem hasonlító egyedek létrehozása, és ezek alkotják együtt a klasszikus házasságot és a családot. Tudom jól, hogy a tudomány ma már különböző lehetőségeket tár fel, hogy magányos embereknek is lehessen gyermekük, vagy pedig nem is tudhatjuk, hogy milyen megoldások lesznek. Gondolok itt a klónozásra meg más megoldásokra, de az alapvető, klasszikus házassági intézménynek világosan ez a primer, fő feladata. Másodszor pedig a családalkotás, az otthonalkotás, a közös háztartás, ezek mind együtt alkotják a házasság fogalmát. Ebből bizonyos részeket át lehet venni az életközösségi kapcsolatra vonatkozóan, és ez a társadalom számára - hangs úlyozom - fontos lenne. Aki látott már AIDSes szegény beteget a halál felé soványodva, az megérti, hogy mennyire fontos az a melegség és az a kapcsolat, amiben ő részesülhet, amikor elkísérik őt a halálig. (A jegyzői székben Török Zsoltot V. Németh Zsolt váltja fel.) De számtalan más ilyen eset is lehet. Ezt tisztelni kell, el kell fogadni, és ennek a jogi intézményeit meg kell teremteni. De fosszuk meg ezt a szexuális bélyegétől! És mondom ezt azon embertársaink nevében is - bár é n nem tartozom közéjük, mint ahogy Gusztos Péter is kijelentette ezt, heteroszexuálisnak érzem, tekintem magam, és az is vagyok , hogy miért kényszerítjük rá egy élettársi kapcsolat elfogadásával, amire jogi meg társadalmi szempontból szüksége van valakin ek, egy párnak, hogy ennek legyen nemiségi, szexuális vonzata. (13.20) Ehhez senkinek semmi köze. Ez mindenkinek a személyes joga, és ezt nem lehet nyilvánossá tenni. Tehát azért gondolom, hogy célszerű volna a törvényjavaslatot átdolgozni ennek az innovat ív szemléletnek a tükrében. Gondolkoztam azon, hogy módosító indítványokkal a jelenlegi törvényjavaslatot megbombázom. De ezt nem tudom megtenni, mert olyan hihetetlenül sok és rendkívül kusza szövevénye adódik a relációknak és a korrelációknak, amely telj esen áttekinthetetlenné teszi. Ráadásul ahogy Salamon képviselőtársunk korábban fölvetette egy héttel ezelőtt, teljesen konfúz helyzet alakult ki azáltal, hogy a polgári törvénykönyvnek a kodifikálása folyamatban van, amelynek egy szignifikáns része a jele nleg tárgyalás alatt lévő törvény tárgya, és ez áttekinthetetlen helyzetet hoz létre, amihez hozzájárul az itt már többször említett alkotmánybírósági döntés, ami roppant érdekes több szempontból is, amely az élettársi kapcsolatot a különböző neműek számár a nem engedi, és az egyneműek számára igen. Csak a bonyolultság kedvéért soroltam föl ezeket, nem kívánok belemélyedni az Alkotmánybíróság döntésébe, de ilyen helyzetben megfontolandó, hogy ezt a ma tárgyalt törvényt lezárjuk. Úgy gondolom, hogy nem kellen e az általános vitát lezárni a mai nap, hanem ezt fölfüggeszteni, és akkor folytatni, amikor teljes mértékig tisztázódott a polgári törvénykönyvvel
