Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 10 (195. szám) - A bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP):
718 egy római katolikus, esetleg egy judaista vallású ember, mint egy buddhista, és az idők során, erre példa Engels közismert műve, a filozófiatörténetben is jól megpróbá lta jó agyú embereknek a gondolkodását , erről a mai magyar alkotmány miképpen vélekedik. Nagyon leegyszerűsítem, hogy érthető legyen a probléma, a számomra adott probléma. Vagy azt mondom, hogy minden a házasság jogintézménye alá tartozik, és ez az, amit véd a magyar állam törvényhozása, alkotmánya, egész jogrendje, és abból a képből indulunk ki, ami a szóban benne foglaltatik, az egy házban egy oltalom alatt levő emberek közössége, és ennyiben sajátosan - és talán ezzel nem feszítem túl a fölszólalás esz mei körét - beletartozhat adott esetben egy szerzetesi közösség, amely egy házban létezik, beletartozhat egy kollégiumi közösség, beletartozhat egy különnemű emberek szövetségéből fölépülő család egy vagy több gyermekkel, vagy éppen gyermektelenül; adekvát módon beletartozhat az én elgondolásom szerint adott esetben két azonos nemű ember közössége, szövetsége, gyermekkel vagy gyermek nélkül akár. A másik, ami idetartozik, hogy az Alkotmánybíróság által megsemmisített és az előbb említett törvény megpróbálta párhuzamba hozni a házasság ma elismert jogi formációjával az élettársi kapcsolat intézménye alatt a regisztráltat és a még nem regisztráltat, ezt azonban nem találta elfogadhatónak az alkotmány alapján az Alkotmánybíróság. Így három különböző kategória j ött létre: a házasság két különnemű ember esetében, két különnemű ember élettársi kapcsolata és két azonos nemű ember regisztrálható vagy regisztrálandó kapcsolata. Ez kétségtelenül egyre jobban komplikálja a helyzetet, de mindnyájunkat szerintem arra indí t, akik demokraták vagyunk, és az emberi méltóság védelmezői ex officio, hogy ne azt keressük, hogy miképpen lehetne korlátozni a másik ember szabadságát, élni akarását és képességét, hanem sokkal inkább, hogy hogyan élje úgy a másik ember a szabadságát, h ogy a miénket is tiszteletben tartsa. Még egyszer: párhuzamosként említhetném vagy említenem kell, ami az emberi szabadság és az intézményi formák közötti szabad választás lehetőségét egyaránt jelzi, hogy nagyon hosszú időn keresztül Magyarországon - egész en pontosan az 1890es évek elejéig, ameddig a polgári anyakönyvezés nem valósult meg - csak egyházi anyakönyvezés volt. Mégpedig oly módon, hogy külön regisztráltatott a római katolikus egyház által megköttetett szentségi házasság - ez mind a mai napig ez en fogalmakkal működik , és külön a református, evangélikus, adott esetben a zsidó, amely szintén a mai napig egészen különös módon, ettől elhatároltan működik. Ezeknek a párhuzamos, sokban különböző rendeknek a működése azonban soha nem akadályozta az em bereket abban, hogy egymásba szeressenek, katolikus akár zsidóba, akár protestánsba és fordítva, és kitalálják a rendeket. Mégis, nagyon hosszú időnek kellett eltelnie, ameddig az 1990es évek végén legalább a római katolikus egyház és az evangélikus egyhá z között egy olyan rend megvalósult, amely minden méltatlanságot és formai differenciát, amely szegregáló vagy diszkrimináló jellegű, kizáró liturgia létrejött. Ez mind a mai napig nem áll fönn például a református egyházzal, nem beszélve a zsidó közösség idevágó gyakorlatáról. Ebből azt a fontos következtetést látom levonni vagy tartom levonni, hogy a mi számunkra minden olyan lépéssel, amellyel megkönnyítjük az állampolgárok életét, nem egyszerűen a boldogulását, hanem a mindennapi közösségét azon hosszú felsorolás értelmében, amit Ékes Ilona képviselőtársam az előbb tett, annyiban hozzájárulunk ahhoz, hogy egy távolabbi jövőben egy sokkal egyszerűbb, tisztultabb és mindenfajta kirekesztést vagy másod, harmadsorba állítást nélkülöző állapotot elérjünk. (1 2.20) Másrészről pedig azt gondolom, hogy minden olyan kísérletet, amely egyéni ízlés, világnézet, hitbeli felfogás alapján kívánna alkotmányos szintre emelődni, meg tudunk gátolni. Hiszen arra való az Alkotmánybíróság, hogy a maga függetlenségében eldönts e, az, amit ez a testület létrehoz, megfelele, nem pedig a mi feladatunk, hogy eldöntsük helyette vagy szájába rágjuk, hogy a saját értékítéletünknek az megfelele.
