Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 10 (195. szám) - Az általános válság következményeként az építőipart és a közvetlenül kapcsolódó ágazatokat sújtó recesszió kezelése érdekében szükséges intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BURÁNY SÁNDOR nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztériumi államtitkár:
702 fontosnak tartjuk ezt az előterjesztést, mert úgy véljük, hogy mindaz a törekvéshalmaz, amelyre az előterjesztők javaslatot tettek, összhangban van és jól egés zíti ki a kormány azon intézkedéseit, amelyeket eddig megtett. Szeretném kiegészítésképpen elmondani, képviselő úr részben már utalt is rá, hogy éppen az építőipar segítése érdekében - bár nem csak az építőiparon segít - döntött úgy a kormány, hogy az unió s támogatással megvalósuló beruházásokhoz az előlegek összegét, arányát megemeli. Ugyancsak az építőipar érdekeit szolgálja elsősorban az a döntés, amely arról rendelkezik, hogy az állam szereplőinek késedelmes fizetés esetén ugyanúgy késedelmi kamatot kel l fizetniük, mint a gazdasági szereplőknek. Ezt különösen fontosnak tartom hangsúlyozni, hiszen egy olyan időszakban, amikor az építőiparon belül az egyik legnagyobb probléma a lánctartozások kialakulása és ennek következtében alvállalkozók nehéz helyzetbe kerülése, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ilyen lánctartozás egyszerűen ne alakulhasson ki. Fontos, hogy ennek már a kiindulási pontjánál intézkedéseket hozzunk. Ilyen kiindulási pont, hogy amikor akár egy önkormányzati intézmény, akár vala melyik konkrét települési önkormányzat, akár az állam valamelyik háttérintézménye a megrendelő, akkor erre a megrendelőre ugyanazok a követelmények, következmények vonatkozzanak, mint egyébként a piacgazdaság bármely szereplőjére. Ugyancsak szeretném hangs úlyozni annak jelentőségét, hogy a kormány szakmai szervezetek javaslatainak figyelembevételével létrehozott egy úgynevezett építésipiacportált. Ennek a honlapon elérhető tájékoztatási formának a lényege az, hogy valamennyi uniós fejlesztési lehetőség, ép ítőipart érintő fejlesztési lehetőség, illetve a közbeszerzések kiírásait tartalmazza területi bontásban, különböző bontásokban, lényegében heti frissítéssel, ha úgy tetszik, naprakészen, éppen annak érdekében, hogy az építőipar vállalkozásai - legyenek ez ek nagyvállalkozások vagy kisvállalkozások - pontosan tudják, hogy ha mondjuk, iskolafelújítási munkákban lehetnek érintettek, akkor ilyen felújítási munkák uniós pályázati kiírások következtében az országban mely településeken várhatók és mely hónapokban. Ugyancsak az építőipar helyzetét könnyíti az, hogy ebben az évben a már meghozott uniós fejlesztési döntések következtében mintegy 1800 milliárd forint megrendelésre számíthat az építőipar. Ez az összeg nagyon komoly összeg, az építőiparnak egy gyengébb g azdasági évben összesen van ennyi megrendelésállománya. Tehát ez a pluszmegrendelés, amely ebben az évben már meghozott döntések következtében biztosan az építőipar rendelkezésére áll, kitesz önmagában is egy gyengébb évet. De önmagában még ez az 1800 mill iárd forint nem biztos, hogy elegendő lenne, ezért döntöttünk úgy - és ezt a döntésünket már meg is valósítottuk , hogy ezeknek a beruházásoknak, ennek az 1800 milliárd forint értékű beruházáscsomagnak az időbeli ütemezése és területi ütemezése szintén ho zzáférhetővé vált a szakma képviselői, akár az érdeklődők számára is. Nagyon fontos, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében - erről az előbb már szóltam , hogy az építőiparban ne alakulhassanak ki lánctartozások. Ugyanakkor ezen a területen is nagyon fo ntos a már létező javaslatok további finomítása, hiszen ami első ütemben megfelelőnek látszott, az nem biztos, hogy valamennyi szereplő számára javaslatként elfogadható lesz. Szeretnék utalni e helyütt arra, hogy az albizottsággal történő konzultációk, az építőipari szakmával történő konzultációk alapján jó lehetőségként kínálkozik Magyarország számára is az úgynevezett Treuhand intézményrendszerének bevezetése. Ez Európában elsősorban a német nyelvterületen kínál olyan fedezetkezelési lehetőséget, amely az uniós országokban már bevált gyakorlat, amely biztosít kivitelezőt, fővállalkozót és alvállalkozót egyaránt, és amely intézmény fontosabb elemeinek átvétele Magyarországon is egy európai színvonalú szabályozását tenné lehetővé a beruházásoknak, és egy oly an garanciát is nyújtana egyúttal, amely garancia az alvállalkozók számára is kellő mértékű garancia lehetne. Ugyanakkor azt kell mondanom önöknek, hogy ennek a javaslatnak a fogadtatása az építőiparban vegyes. Vannak olyan építő ipari szervezetek, amelyek más formában szeretnék a lánctartozás problémáját kezelni, és nem feltétlenül ezzel a módszerrel értenek egyet. Ezért azt javaslom, hogy ne
