Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 10 (195. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - JAUERNIK ISTVÁN önkormányzati minisztériumi államtitkár:
689 Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Fontos kérdést hozott a napirend előtti felszólalásába. Sajnálom, hogy nagyon sok dol og, amit ön elmondott, nem felel meg a valóságnak. Nem igaz az, hogy a kormány ösztönözte a devizahiteleket, nem igaz az, hogy nem hívta fel a figyelmet a devizahitelek kockázatára. Szeretném a képviselő urat emlékeztetni arra, hogy 2004 végén a kormány ja vaslatára a parlament módosította a hitelintézeti törvényt, amely értelmében 2005. január 1jétől a pénzintézeteknek kötelességük a devizahitelek kockázatára felhívni a hitelfelvevők figyelmét, olyannyira kötelező, hogy nyilatkozatot is íratnak alá 2005. j anuár 1je óta, hogy megismerték a kockázatot. A képviselő úr azt mondja, otthon helyett pofont kaptak a fiatalok. Nos, képviselő úr, valószínűleg nem tudja azokat a számokat, amelyeket a költségvetési zárszámadási törvényjavaslatból pontosan ki lehet olva sni. 2001ben 60 milliárd forint volt a lakástámogatási célra kifizetett összeg, 2003ban ez 137 milliárd, 2005ben 233 milliárd, 2007ben 228 milliárd forint összeget kaptak a fiatalok a lakáshoz jutás céljára. Azt gondolom, ilyen óriási dinamikus növeked és egyetlenegy területen sem valósult meg. Itt el is kívánom mondani, lehet, hogy egy kicsit túlzásba is esett Magyarországon a lakástámogatási rendszer, mert túlzottan a magántulajdon megszerzésére ösztönzött és sokkal kevésbé a lakhatás biztosítására. De nézzünk néhány konkrét dolgot! Ön említette, hogy az előző kormányok, a Medgyessy- és a Gyurcsánykormány is több esetben módosította a jogszabályt - igen. Medgyessy Péter miniszterelnökre hivatkozott ön, amikor azt mondta, továbbvisszük ezt a dolgot - to vábbvittük. Minden eleme, ami jó és hasznos, ma is megmaradt, ma is a 12/2001. kormányrendelet annak a jogszabálynak a neve, amely alapján ezeket a támogatásokat folyósítjuk. A képviselő úr negatív dolgokat mondott. Én azt mondom, hogy amit ön felhozott, a zok nem negatív dolgok, hanem igazságosabb és a költségvetés szempontjából finanszírozhatóbb változások voltak. De nézzük azokat is, amelyek pozitív dolgok voltak. A lakáskasszában lévő támogatást megdupláztuk 2003tól; a gyermekek után nyújtott közvetlen támogatást nagyon jelentősen megemeltük, 2002ben ez a szám alig a fele volt, mint ami ma érvényes. Ma egy háromgyermekes család 3,8 millió forint támogatást kaphat, közvetlen támogatást. A képviselő úr azt javasolja, hogy állítsuk vissza a rendszert. Nem, képviselő úr, nem lenne jó visszaállítani azokat az előírásokat, amelyek 2001ben benne voltak. Nem lenne jó, ha megint egy nagyon magas plafon lenne. Ön csak a havi részletet említette, de tudjuk, hogy akkor 30 millió forintos hitelt is fel lehetett venn i. Azt gondolom, az adófizetők pénzéből nem a nagy értékű - 2003ban talán luxusnak is lehetett mondani , a 30 millió forintos összegűeket kell támogatni. Nem javasoljuk azt sem, ami az önök rendszerében benne volt, hogy egy magánszemély több hitelt vehet ett fel. Tipikusan az üzleti vállalkozások voltak azok, amelyek a 12/2001. kormányrendelet megjelenése után igen nagy mértékben tért hódítottak. Nem, képviselő úr, ezeket nem szabad visszaállítani. Gondolkodni kell a lakástámogatási rendszer átalakításán, a kormány dolgozik is, de nem az ön által javasolt megoldásban. Min dolgozik most a kormány? Egyrészt a gazdasági válság hatására végig kell gondolni minden költségvetési kiadásnál, hogy ott vane a legjobb helye. Olyan megoldáson dolgozik a kormány, amely az építőipar és a lakáspiac érdekeit messzemenően figyelembe veszi. Tehát itt is hangsúlyozni szeretném: nem a jelenlegi támogatási rendszer megszüntetésén dolgozik a kormány, hanem azon, hogy egyrészt szűnjenek meg vagy csökkenjenek a csalások, visszaélé sek. Úgy gondolom, a képviselő úr is elfogadja, hogy vannak ilyen dolgok. Másrészt azt gondoljuk, nem szabad a magyar lakosságot beleengedni egy olyan hitelfelvételbe, amely nagyon bizonytalan. Tehát nulla önrész nélkül ne lehessen hitelt felvenni, ez az a z irány, amelyben gondolkodunk.
