Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 3 (193. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP):
568 A szabályozás egészen pontosan úgy szól, hogy a szülő halála után a házastárs örök li azokat a vagyontárgyakat, amelyek elhunyt házastársáról hárultak annak szüleire. Tehát az ági vagyonnak ehhez nincsen köze. Végezetül a 916. ajánlási ponthoz szeretném kérni a támogatásukat, ami az osztályos egyezség kapcsán benyújtott módosító javaslat unkat tartalmazza. Ez egy olyan módosító, amely a bonyolult körmondatot nagyon leegyszerűsíti, egy egyszerű megfogalmazású, érthető, de tartalmában nem eltérő mondattal szeretnénk kiváltani a jelenleg hatályos szabályozás bonyolult megfogalmazását. Ráadásu l szeretnék utalni arra, hogy ez a szakértői javaslatból átvett mondat, tehát kérem ehhez a támogatásukat. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Salamon László két percre kért szót. DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP) : El nök úr, közben jelezném, hogy a gépem már ezeket a felszólalásokat valahogy nem tudja regisztrálni. ELNÖK (Harrach Péter) : Ez a gép hibája, képviselő úr. DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP) : Kénytelen vagyok kézzel is jelezni felszólalási szándékomat. ELNÖK (Harrach Péter) : Bocsánat, ez azt jelenti, hogy a normál idejű felszólalást is fenntartja, ugye? DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP) : Azt is fenntartom, és kétpercest is kérek. ELNÖK (Harrach Péter) : Először kezdjük a két perccel! DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP) : Ha szabad, most hadd kezdjem elölről, mert ez talán nem a témához tartozott. A képviselő asszony felszólalásában korrektül próbálta értelmezni a szavaimat, és a végére sikerült is. Valóban, a viszonyok változása előidézett egy olyan helyzetet ezen a terüle ten is, amikor érdemes, indokolt és valószínűleg megkerülhetetlen változásokban gondolkodni. Ezt én nem vitatom. A túlzottság valóban a változások mértéke. A fontolva haladás híve vagyok, mint ahogy a történelmi példát is mondtam, hogy túl kellett lépnünk bizonyos öröklési szabályokon, akkor is a fontolva haladás érvényesült. Ez a helyzet most is. Én is azt gondolom, hogy önmagában az az újítás, amelyik abba az irányba mutat, hogy a túlélő házastárs mellett a szülő is részesüljön a vagyonból, a kialakult tá rsadalmi viszonyokból egy kívánatos újítás. Tehát nem ezzel van igazán bajom, nem itt érzem a mérték túllépését. De bizony érzem a mérték túllépését már a (2) bekezdésnél, illetve egy ellentmondást érzek változatlanul a (3) bekezdés és az (1) bekezdés rend elkezései között. Azt mondja képviselőtársnőm, hogy az ági örökléshez nincs köze a (2) bekezdés szabályának. Én nem értem, hogy miért nincs köze. Arról van szó, hogy az elhunyt házastársról hárultak annak szüleire. A házastársnak mint gyereknek lehetnek ol yan vagyontárgyai, amik felmenőkről, illetőleg arról a családról hárultak őrá, tehát ági vagyonnak minősülnek. Ez a szabály pedig erre nincs tekintettel. De most azért azt is túlzásnak tartom ettől függetlenül, hogy egy házastárs azokat vagyontárgyakat, am elyekből - képletesen szólva vagy idézőjelbe mondva - kiesett, mert nem ő örökölte, hanem más, visszaörökölje, illetve nem visszaörökölje, hanem ő örökölje meg a vérségi
