Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 24 (191. szám) - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SÁNDOR KLÁRA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
345 Az, hogy a döntéshozás az intézményen belül hatékonyabbá válik, ha ezt egy törvény segíti elő, annak én örülök természetesen, ezt az Akadémia belső szabályzata is elősegítheti, h a ezt törvénnyel sikerül megerősíteni, akkor az nyilvánvalóan jó. Annak is örülök, hogy a nem akadémikus tagok ezentúl, bár eddig is részt vehettek az Akadémia életében, részt is vettek, de ha szándék van arra, hogy sokkal intenzívebben vegyenek részt az e ddigieknél, akkor azt mondhatom, hogy az kifejezetten örvendetes, több mint tízezer emberről van szó. Most viszont, mivel azt gondolom, én nemcsak Csongrád 2. számú választókörzetének az országgyűlési képviselője vagyok, hanem magyar országgyűlési képvisel ő, aki jelen esetben az egyetemen oktató, fokozattal rendelkező kollégákat és a fokozattal még nem rendelkező, de majd hamarosan rendelkező kollégákat is képviseli, a tudományos minősítéssel rendelkezőket - nem egyedül vagyok ebben a teremben ilyen, de én is egyikük vagyok , hadd mondjak el néhány olyan problémát, ami nem a törvénnyel kapcsolatos, hiszen Pósán képviselő úr is megfogalmazott olyan problémákat, amit ő problematikusnak lát, de nem ezzel a törvénnyel kapcsolatos. Hadd mondjak én is néhány ilye t! Hangsúlyozom megint: nem ezzel a törvénnyel kapcsolatos, a törvényt egészében úgy értékelem, hogy előrelépés a hatályos törvényhez képest, tehát az SZDSZ valószínűleg támogatni fogja, de ezen kívül vannak olyan problémák a magyar tudományos élettel kapc solatban, nevezetesen az Akadémiával és a magyar felsőoktatással kapcsolatban, amelyeknek a megtárgyalása most már elkerülhetetlen lesz, mert elég régen húzzuk ezeket magunkkal, és előbbutóbb még komolyabb gondokat okozhatnak, mint amilyeneket most okozna k. Tehát nem ebben a törvényben van, de kezelni kell, és ennek a törvénynek a kapcsán is meg kell említeni szerintem a következőket. Teljesen az Akadémia belügye természetesen a doktori cím odaítélése, de sajnálatos módon egyre többet hallunk, vagy legaláb bis hozzám egyre több olyan információ jut el megkeresés formájában és újságcikkek, publikációk formájában is, olyan híreket hallok, hogy bizony a doktori cím odaítélése körül bizonyos területeken, bizonyos esetekben nagyon súlyos anomáliák tapasztalhatók. Előfordult nemrégiben, hogy egy egyébként nemzetközileg nagyon elismert - most az, hogy Magyarországon nagyon elismert, ezek után természetes, illetve bocsánat, nem természetes, de mondjuk, ebben az esetben mindkettő fennáll, tehát Magyarországon is elism ert és külföldön is elismert - tudósról van szó, kiváló tanár; mondjuk, ez a doktori cím odaítélésében persze nem annyira erős szempont, de kiváló tanár is. Most az ő esetében azért nem folytatták a doktori eljárást, mert úgy ítélték meg, hogy írt két olya n publikációt - egyébként nem tudományos publikációt, hanem publikációt vagy publicisztikát, így is mondhatnám , amelyben az Akadémiát bírálta. Azt gondolom, hogy ha ez előfordulhat, akkor az Akadémia a saját védelmében nem engedheti meg magának, hogy ily en történjen. De van egy másik tudóstársam, akinek azért húzódott évekig a doktori címének az odaítélése, mert az ő tudományterületére, ami Magyarországon egy meglehetősen új, egyébként a nemzetközi tudományos életben évtizedek óta létező, nagy hagyományú, már lassan transzdiszciplinárisnak sem nevezhető - mert egy önálló tudományterület alakult ki - tudományágról van szó; akinek azért húzódott évekig a doktori minősítése, mert Magyarországon eddig ilyen nem volt, és voltak, akik azt mondták erre, hogy ilye n állat pedig nincs, mint az ő tudományterülete. (11.00) Hát van ilyen állat, most már Magyarországon is van - doktori címet ugyan nem osztanak belőle. Tehát az a hihetetlenül merev diszciplináris struktúra, ami a doktori címek odaítélésében létezik, az va lószínűleg akadályozza azt, hogy a tudományos életben megfelelő fejlesztések, előrelépések megtehetők legyenek. Sokan a kollégáim közül fölvetik azt a kérdést, hogy összeegyeztethetőe vajon az, hogy két közalkalmazotti státusban van valaki, és ugyanazért kapja végül is a két fizetését. Nevezetesen arról van szó, amikor ugyanazt a publikációs jegyzéket az egyetemen is meg esetleg az akadémiai intézetben is le lehet adni, merthogy egyetemen is tanít valaki és akadémiai kutatóintézetben is dolgozik. S akkor b izony nagyon erősen kérdéses, hogy azokkal a kollégákkal szemben, akik
