Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 24 (191. szám) - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SÁNDOR KLÁRA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
344 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt akadémiai Képviselők! Elnök Úr! Főtitkár Asszony! Az előttünk lévő törvényről nagyon sok jót hallottunk már, és persze hallottunk kritikát a magyar tudománypolitika egészéről, ezekhez hozzá vagyunk szokva itt, ebben a teremben; a sok jóhoz annyira nem, úgyhogy annak én kifejezetten örülök. Éppen ezért azt gondolom, hogy ebben a kivételes helyzetben most ugyanazokat, amiket elő ttem elmondtak, nem nagyon szeretném megismételni, hiszen azokkal egyetértek, mármint ami arra vonatkozott, hogy mik a törvény előremutató pontjai, és mik azok, amelyek vélhetően konszenzussal elfogadhatók lesznek majd a Házban. Ha mégis néhány pontot kiem elnék, akkor az feltétlenül az lenne, hogy ha az általános vonatkozásokat tekintve szeretnék valamit kiemelni, akkor a legfontosabb ebben a törvényben, hogy minden szempontból átláthatóbb és tisztább jogi környezetet teremt, mint a hatályos törvény. Tehát sokkal egyértelműbb lesz az Akadémia helyzete, és akár még a belső szabályozására, a belső működésére vonatkozóan is tartalmaz a törvény pontokat, tehát ezeket is megszabja, és nem csak az Akadémia belső szabályzataira hagyja. Úgy gondolom, hogy ez az álta lános vonatkozást érintve a legfontosabb dolog. Ha részleteket kellene kiemelnem, akkor mindenképpen megemlíteném azt, hogy a kutatóhálózat eredményességének a javítása értelemszerűen egy nagyon fontos szempont. Természetesen ugyanilyen fontos - nekem külö nösen, hiszen én egy felsőoktatási intézményben dolgozom , hogy az Akadémia és a felsőoktatási intézmények kapcsolatát megpróbálja majd megerősíteni még inkább ez a törvény. Valljuk be, ez azért nem működik tökéletesen. Bizonyos tudományterületeken, bizon yos intézmények között nagyon jól működik, más területeken pedig nem sok eredményét látjuk ezeknek az együttműködéseknek. De ha ez most jobb lesz - és a törvénynek köszönhetően jobb lesz , akkor az mindenképpen előrelépés. Nagyon fontos elem, hogy a pályá zatok értékelésébe külföldi szakembereket is bevon a törvény, vagy az ő bevonásukat is javasolja. Azt gondolom, hogy tovább is lehetne lépni, és akár a tudományos fokozatok - beleértve természetesen az akadémiai doktori címet - értékelésébe is sokkal erőte ljesebben lehetne külföldi szakembereket bevonni, mint az eddig történt. Azt gondolom, hogy az egyébként kicsi ország - mondjuk ki: sokszor belterjesnek nevezett - magyar tudományában ez nagyon sok területre érvényes, és más területekre nem érvényes ez, de azt gondolom, hogy ez nagyon jót tenne, tehát nemcsak a pályázatok, hanem akár a doktori címek elbírálásában is. Mindannyian, akik a magyar tudományos életben dolgozunk, tudjuk azt, hogy minket meg szoktak keresni külföldről azzal, hogy bíráljunk, mondjuk , egy PhDdolgozatot. Tehát azt gondolom, hogy ebben követhetnénk a nyugateurópai példát. A törvénynek a vagyon fölötti tulajdonosi jogot illető részleteit nem támadta senki. Én ezt nagyon nagy örömmel hallom, mert amikor ezt az egyetemekkel kapcsolatban próbáltuk bevezetni az előző időszakban, nem olyan régen, még egy fél éve sincs, akkor bizony számos aggodalom fogalmazódott meg, hogy hogyan fogják elherdálni a magyar egyetemeken, felsőoktatásban dolgozó professzorok az egyetem vagyonát. Nagyon örülök an nak, hogy ugyanazokat a professzorokat, akiket az egyetemek esetében ezzel vádoltak, az Akadémia esetében ugyanőket már nem vádolják ezzel, ez kifejezetten üdítő, tehát megnyugtat engem visszamenőleg, hogy ezek szerint akkor az egyetemeken sem fogják - bár én soha nem gondoltam ezt - ugyanezek a tudósok elherdálni a vagyont. Azt gondolom, hogy ugyanolyan felelősséggel fognak eljárni, mint az Akadémia testületeiben ülők, és nagyon fontosnak tartom, mivel én voltam a törvényjavaslat egyik benyújtója, Magyar B álint a másik, nyilvánvalóan egyetértek azzal is, hogy az Akadémia ugyanazt a gazdálkodási szabadságot kapja meg, amit az egyetemek megkapnak. A bürokráciát is nagymértékben lehet ezzel csökkenteni, és nyilván a mozgási szabadságot, a gazdasági racionalitá st pedig nagymértékben növelni. Tehát ezt egy kifejezetten jó pontnak tartom.
