Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 24 (191. szám) - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
342 miniszter mondta ezt, akinek a gazdasági tárca élén állva igazán illett volna tudnia azt, amit itt az előbb akár Józ sa képviselő úr vagy akár Szabó képviselő úr is elmondott, hogy a gazdaság és a tudomány összefüggésrendszere magától értetődő dolognak tűnik. Hogyha ilyen hektikus odavissza ugrálgatások vannak egy kormányzati politikában, azt egy tudománypolitika elég n ehezen tudja kiszámítható módon a maga számára leképezni. És azt se felejtsük el, hogy jó darabig egyébként ez a derék miniszter felügyelte az Innovációs Alapot is, azt az Innovációs Alapot, amelynek a működésével kapcsolatban a magyar Állami Számvevőszék jó néhányszor megállapította, hogy nem törvényszerűen működik, törvénysértéseket követ el, és nem a törvényben meghatározott célokra fordítja a forrásait. Ebből megint csak nem az erőforrások tudomány szempontjából értelmezhető és hasznosítható összpontosí tása következik be. Az elmúlt években pedig Európaszerte és az Egyesült Államokban is a hangsúly egyértelműen az alapkutatásokra került. Nem állítható szembe a mindennapi, azonnali bevételteremtés és a közösségek, gazdaságok, szellemi produktumok hosszú t ávú működését lehetővé tevő értékteremtés. Az Európai Bizottság - nem most volt, hanem néhány évvel ezelőtt - megállapította, hogy Európa, az Unió hibát követett el, amikor az uniós keretprogramokat egyedül a közvetlen versenyképesség szolgálatába állított a, ugyanis a gazdaságban most használatos technológiák lassan kimerülőben vannak, az új technológiákhoz viszont új ötletek kellenek, azok pedig alapvetően az alapkutatásokból származnak. Már a 7. keretprogram is többékevésbé ennek szellemében lett összera kva legjobb tudomásom szerint. Az Egyesült Államokban is kiemelt állami feladat lett az alapkutatás, ott is szembesültek azzal, hogy rövid időn belül hiányozni fognak azok a kutatási eredmények, amelyek azután a vállalkozók közreműködésével kikerülhetnek a gazdaságba. Az Egyesült Államokban az alapkutatásra fordított állami forrásokat most 50 százalékkal megemelték, ez 6 milliárdról 9 milliárd dollárra történő emelés. Csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy a válság az Egyesült Államokat is érinti, sőt onnan indult el, ott nemcsak adót csökkentenek, nemcsak gazdaságélénkítő programokat indítanak a válság leküzdésére, de a tudományos kutatásokra is sokat fordítanak. Azt teszik, amiről itt egyébként a kormányoldal politikusai beszélni beszéltek, Józsa István is elmondta, hogy válságidőszakban pénzt kell tenni a tudományba, egyetértek, csak nem látom, hogy hol van ez a pénz, mert Magyarországon se híre, se hamva. Szabó Zoltán ugyanezt mondta, a pénznek se híre, se hamva. Csak úgy megjegyzem, hogy Amerikában a Nati onal Science Foundation évente körülbelül 200 ezer tudóst, mérnököt támogat, a Deutsche Forschungsgemeinschaft évente másfélkét milliárd eurót fordít kutatásra. Ha csak a nagyságrendeket nézzük, én elismerem, hogy Magyarország ettől jóval kisebb léptékű o rszág népességében és így tovább, de az arányokat tekintve azért borzasztó elmaradásban vagyunk, és a legbántóbb, tisztelt Ház, az, amikor a szavak és a tettek köszönő viszonyban sincsenek egymással. Magyarországon ma a tudományra a GDPnek még 1 százaléká t sem fordítjuk. Csak összehasonlításképpen: a kamatkötelezettségre - tehát tőketörlesztés nélkül kamatkötelezettségre - több mint a 4 százalékát. Azt gondolom, ha fordított arány lenne, akkor azzal ki lehetne békülni, de azért ez mégiscsak egy nonszensz h elyzet. Erre azt lehet csak mondani, hogy gratulálok, országépítésből elégtelenre vizsgáztak. Mindezek tükrében a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvény külön érdeme, hogy ott legalább a törvényben megpróbálják a beterjesztők az Akadémia részéről is, a tárgyalások során a megállapodás, vagy ha úgy tetszik, az együttműködés eljutott arra a pontra, hogy legalább az OTKA megmarad az Akadémia keretein belül. Ilyen értelemben ki lehet emelni a politikai széljárásból, de még inkább ki lehet emelni a fiskális mohóság karmaiból, mert erre már jó néhány példát láthattunk az elmúlt esztendőkben, hogy korábban jól működő programok hogyan váltak a kincstári mohóság áldozatává; mindig természetesen a takarékosságra való hivatkozással, aztán nem sokkal később kiderül t, hogy mi minden felesleges dolgokra meg máshol elfolyt a pénz.
