Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 24 (191. szám) - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
341 Csak néhány példát hadd említsek! A tudományos utánpótlást ösztöndíjrendszer f enntartásával segíti az Akadémia, és ennek fedezete az Akadémia költségvetésében van. Eddig is volt ilyen, megjegyzem, innentől kezdve törvényi kötelezettség. Az Akadémia elnöke kétévente beszámol az Országgyűlésnek az MTA munkájáról és a magyar tudomány á ltalános helyzetéről - eddig is volt. Anélkül, hogy ezeket hosszasan sorolnám, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem új dolgokat talál ki sok esetben ez a törvény, hanem meglévő, bevált és mindenki által elfogadott, hasznosnak ítélt gyakorlato t törvényi szinten megerősít. A Tudományos Akadémiáról szóló törvénymódosítás egy több éve elindított akadémiai reformfolyamat igen fontos állomása. A törvény előkészítése maga is hosszú és alapos egyeztetést jelentett, erről miniszter úr már szólt, bizott sági ülésen is többször beszéltünk erről. Különösen fontos az a széles körű egyetértés, ami az adott törvényre vonatkozik. Ugyanakkor fel is gyorsíthatja ennek a törvénynek az elfogadása az Akadémián folyó reformfolyamatot, és hatékonyabbá teheti a későbbi ekben még inkább a működését. Ez annál is inkább fontos, mert a XXI. században a gazdaság és a társadalom egyre inkább tudományfüggővé válik. Európában, a TávolKeleten, Amerikában egyaránt tudásalapú gazdaság, tudásalapú társadalom kialakulása zajlik. Azt gondolom, ezt illene megszívlelni, mert sajnos meglátásom szerint Magyarországon a kormányzati politika számára, úgy tűnik, nem ez az elsődleges prioritás. (10.40) Lehetne hosszasan sorolni, hogy hányféle területen lehet ennek pont az ellenkezőjét kimutat ni. Már a kormánypártok részéről is elhangzott olyan felvetés, amely az integrált oktatás csődjéről szólt. A középiskolai felvételi átalakítása gyakorlatilag lefelé nivellál, az egyetemekre, főiskolákra való bejutás, a felvételi rendszer eltörlése és az em elt szintű érettségi kötelező mivoltának a teljes megtagadása ugyancsak ebbe az irányba nivellál, a bolognai folyamat hazai valósága egy második középiskolát teremt a felsőoktatásban. Lehetne sorolni a példákat, ami pont ezzel a világtrenddel ellentétes Ma gyarországon. Ebből a szempontból pedig azt gondolom, hogy az Akadémia ezekre a lehetséges negatív folyamatokra időben felhívta a figyelmet, csak nem talált értő fülekre. Ide lehetne sorolni a különböző állami kutatóhelyek felszámolását vagy akár az állami ösztöndíjrendszereknek és a tudományos kutatói álláshelyeknek a jelentős beszűkülését vagy megszüntetését. Az Akadémia kétévenkénti beszámolója során többször elhangzott már itt a parlamentben, hogy európai összehasonlításban Magyarországon kevés a tudomá nyos kutató. Azt gondolom, hogy ha csak ezt az egy dolgot kiemelnénk, akkor megint csak az előbbi állításhoz egy fontos támasztékot és igazolást kapunk. Kevés az alapkutatásra jutó forrás is természetesen, és ennek apropóján érdemes, azt hiszem, arra is ki térni, hogy helyes az Akadémiának az az álláspontja, hogy a magyar tudóstársadalom elsőrendű feladata ma az alapkutatás, mert az alapkutatás eredményei nélkül nem létezik a gazdaság számára felhasználható tudásanyag. A tudósnak nem a piacon azonnal értékes íthető terméket kell előállítania, hanem gondolatokat, felismeréseket kell megfogalmaznia, amelyeket azután a későbbiekben át lehet alakítani annak érdekében, hogy abból ténylegesen termék lehessen, piacképes termék. A hazai gazdaságból hiányzik ez a fajta hozzáadott magyar érték. A világon is így gondolkodnak, tisztelt képviselőtársaim, hogy gyökeresen új eredmény, ami később komoly hasznot hajthat, csak az alapkutatásoktól várható, az alkalmazott kutatás ugyanis többékevésbé már ismert dolgokat rak össze , és ez utóbbiban kellene nagyobb szerepet kapnia inkább a piaci szereplőknek és a gazdaság szférájának. Elszomorító egyébként ebből a szempontból az, hogy korábban, amíg még koalíciós kormányzatként működött a jelenlegi kormányzat, a kormánynak volt olyan minisztere, aki nevezetesen a gazdasági ügyekért is felelt, aki az alapkutatással, sőt a Magyar Tudományos Akadémia egészével kapcsolatban - vagy ha az egészével nem feltétlenül, de a Magyar Tudományos Akadémia jó néhány tudományterületével kapcsolatban - olyan álláspontot képviselt, amely szerint ez felesleges, meg kell szüntetni, dobjuk ki a szemétkosárba és hasonló egyéb dolgok. Egy olyan
