Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 24 (191. szám) - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
340 Európai Unió lisszaboni csúcsértekezletének ajánlásaiból megfogadták azt is, ami a tudomány, a k utatásfejlesztés, az innováció támogatására a nemzeti össztermék, a GDP 3 százalékát látta jónak elkülöníteni; mégpedig abban az arányban, hogy 1 százalékot biztosítson ebből a költségvetés, 2t pedig a versenyszféra. Ha törvényben nincs is értelme garant álni, nincs is értelme leszögezni ezt a kívánságot, hiszen volt már néhány olyan törvényi hely, amely ilyen meghatározott százalékokat különített volna el, és ezeknek mindig az lett a sorsa, hogy amikor a költségvetés problémái nem tették lehetővé ennek te ljesítését, akkor az Országgyűlés arra az évre felfüggesztette ennek a törvényi helynek az érvényességét, tehát ha ilyen rendelkezést nem is tartalmaz a törvényjavaslat, nem is tartalmaznak más törvények, a jövőben nagyon fontosnak tartom, és a Magyar Szoc ialista Párt képviselőcsoportja nevében is igen fontosnak tartom, hogy ezt a 3 százalékos értékhatárt minél gyorsabban és minél nagyobb mértékben megközelítsük, elérjük, majd túlhaladjuk. Ebben a Magyar Országgyűlésnek, a magyar kormánynak, a magyar költsé gvetésnek is van adóssága, hiszen a tudomány költségvetési támogatása messze nem éri el a GDP 1 százalékát, amit ezek szerint a lisszaboni ajánlás megfogalmaz. Ez az adósság azonban eltörpül a versenyszféra adóssága mögött, amely még sokkal messzebb van a lisszaboni ajánlás által rárótt 2 százalék teljesítésétől. Az tehát a jövőre nézve a feladat, hogy egyfelől a költségvetés minél gyorsabban igyekezzék elérni, majd meghaladni ezt a bizonyos 1 százalékot, és a költségvetés, illetőleg más törvények olyan gaz dasági környezetet, olyan érdekeltségi rendszert teremtsenek, ahol a versenyszféra és annak szereplői, a különféle vállalatok a maguk 2 százalékát is azért teszik hozzá ehhez az összeghez, mert egyébként fejlődésük, versenyképességük nem volna biztosítva. Abban a reményben, hogy nemcsak a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényt fogadjuk el ilyen páratlan egységben, hanem ezt a - meglehet - kicsit naiv, de mindenképpen az ország javát szolgáló jövőképet is mielőbb sikerül beteljesítenünk, ajánlom még eg yszer a tisztelt Háznak elfogadásra az Akadémiáról beterjesztett törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Folytatjuk a frakciók vezérszónokainak felszólalását, bár ú gy gondolom, hogy a pártpolitikai küzdelmekhez szokott karokban különös bizsergést nem fog kelteni ennek a törvénynek a tárgyalása, hála istennek. Pósán Lászlóé a szó, a Fidesz vezérszónokáé. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm , elnök úr. A Magyar Tudományos Akadémia, az ehhez kapcsolódó törvényjavaslat egyik nagy érdeme meglátásunk szerint, hogy országos közfeladatnak minősíti az Akadémia tevékenységét, azt a tevékenységet, amit közel 200 év óta folyamatosan ellát. Nevezetesen, anélkül, hogy mindet részletezném, mert azt gondolom, nem feladatunk most, de a főbb tartalmát érdemes kiemelni, hogy a világ tudományos eredményeit megpróbálja honosítani Magyarországon, másrészt saját tudásbázisával gazdagítja a tudományt, és mindezt me gpróbálja továbbítani a gazdaság és a társadalom felé. Egyúttal, azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, a nemzetnek tanácsadója, ami független a különböző politikai szélirányoktól minden korban. Ez olyan érték, amit érdemes megőrizni, sőt erősíteni. Ez ma, különösen abban a világban, amikor az érdekek uralkodnak el szinte mindenhol, és az értékek háttérbe szorulnak, különösen fontos. A magyar tudóstársadalom színe javát tömörítő intézmény nemzeti szintű kérdésekkel foglalkozik, állásfoglalását a kor tudomány os eredményeinek megfelelően alakítja ki, tehát ebből a szempontból pedig nagyon is aktuális napi hasznossága, azt hiszem, megkérdőjelezhetetlen, és a jövőben ezen feladata ugyancsak megkérdőjelezhetetlen. A törvényjavaslat nyilván mindezt részletesen fels orolja, pontosítja is, és külön fontosnak tartom azt megjegyezni, hogy számos olyan gyakorlatot, amit az Akadémia egyébként folytatott, most törvényi kötelezettségként nevesíti.
