Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 9 (216. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - FONT SÁNDOR (Fidesz), a napirendi pont előadója:
2945 Az ott elhangzottak alapján mintegy 3,54 óra hosszú beszélgetés után, a téma kölcsönös felvetése után egyértelművé vált, hogy azonnali beavatkozásra van sz ükség a termékdíjtörvényben, valamint egy nagyobb időt igénybe vevő, a törvényt újragondoló, újrakodifikáló törvényalkotásra. (20.40) Ha jól tudom, ez az újragondolási rész elindult a szakmai szervezetekkel és a pártok szakmai képviselőivel. Az azonnali be avatkozási részből pedig Orosz Sándor képviselő úr vállalta az egyik részt; ez a törvénymódosítás meg is született, hiszen március 30án - aki még esetleg emlékszik rá - T/9307. számon Orosz Sándor indítványt terjesztett be egy hétfői napon, és rendkívüli eljárással, Házszabálytól való eltérés keretében aznap este meg is szavazta a parlament. Egyébként nem sokan emlékszünk arra, hogy ilyen gyors törvénymódosításon túlestünk, de természetesen a Fidesz is támogatta ezt a Házszabálytól való eltérést, hiszen az úgymond megbeszéltek alapján ez logikus lépés volt. Az a törvénymódosítás gyakorlatilag azt a képtelenséget próbálta rendezni, hogy mondjuk, egy 80 filléres előállítási költségű nejlon csomagolóanyag után, amibe élelmiszert helyeznek, hogyan lehetséges, h ogy 8 forintnál magasabb termékdíjat kell most fizetni - amit természetesen nem fizetnek ki , és elindult a feketekereskedelem, a számla nélküli forgalmazása ezen csomagolóanyagoknak. A másik problémakör, ami azonnali beavatkozást igényelt a konferencián elhangzottak következtében, ez pedig azt a helyzetet szeretné kiküszöbölni, ami jelenleg ugyancsak egy vállalkozói körnek hihetetlenül nagy nehézséget okoz. Mégpedig leginkább az, hogy sokan az érintettek közül nem is sejtik, hogy a termékdíjtörvény rájuk is vonatkozik. Hiszen véleményünk szerint egy érthetetlen logika szerint most már nem a termékdíjköteles termék gyártója és első forgalmazója fizeti meg a termékdíjat - tehát nemcsak ő , hanem miután ezt kibocsátja kereskedelmi forgalomba, a rengeteg kere skedelmi forgalomban részt vevő - mint az első forgalomba hozó első vevője - fogja a termékdíjat megfizetni. Ez azt a képtelen helyzetet szülte, hogy jó néhány vállalkozás persze rá sem gondolt - nevesítve: mondjuk, egy könyvesbolt , hogy ő is a csomagoló anyag miatt esetleg termékdíj fizetésére kötelezett, és be kell jelentkeznie a vám- és pénzügyőrséghez, akik rendszeresen ellenőrizni fogják, vagy netán egy virágboltos, aki celofánba csomagolja és netán műanyag díszekkel látja el a virágcsokrot. Tehát a k éptelenebbnél képtelenebb helyzeteket eredményezte a termékdíjtörvény a gyakorlati életben, függetlenül attól, hogy valaki ezt logikusnak találta a minisztériumban. Megjegyzem, most már egyértelműen látjuk, hogy Európá ban nincs ilyen termékdíjtörvény, mint amit Magyarországon az alkotók meghoztak, és sajnálatos módon a parlament ebben a változatban tavaly azt el is fogadta, azt ellenzék akkori tiltakozása ellenére. Sehol Európában ilyen módon nem próbálják a környezetet védeni. Ennél egyszerűbben, de jóval hatékonyabban védik, talán ezért is indokolt a teljes újrafogalmazás. Megjegyzem, ahogy most már tudjuk: egész Európa rajtunk nevet ezen a törvényen. A konkrét példa, ami miatt a törvénymódosítást benyújtottuk Kerényi János képviselőtársammal, a következő. Jelenleg a magyarországi első belföldi forgalomba hozó - nevezzük őt gyártónak , ha elad egy csomagolóanyaggal terhelt terméket, akkor nemcsak ő fizet termékdíjat a szabályozás szerint, hanem annak első magyarországi vásárlója is fizeti azt. Hogy egy életszerű példát próbáljak felhozni, mondjuk egy borászat - amely természetesen mindenféle göngyölegben, üvegben, palackban, műanyag göngyölegben, rögzítőanyaggal, raklapon ad el terméket , most már nemcsak ő fizeti meg a termékdíjat, hanem annak első vásárlója, ha közvetlenül a borászattól vásárolja meg ezt a terméket. Tehát egy étterem, kocsma, panzió, kisbolt, ők is - véleményünk szerint teljesen értelmetlenül - kötelezettek lettek arra, hogy bejelentkezzenek a vám- és pénzügyőrséghez, egy nagyon bonyolult adminisztrációs rendszert kell nekik vezetni, majd pedig a termékdíjat ki kell fizetni.
