Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 9 (216. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9796. szám), valamint az egyes képviselői juttatások és kedvezmények megszüntetéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP):
2936 újabbak az angolokénál, a tizenharmadik század óta nálunk is működött valamilyen formában parlament. Tehát lenne mire büszkének lenni. A parlamentnek van egy sajátossága is, az, hogy megtestesíti, sűríti az emberek vitáit, miáltal a gyarlóságot is sűríti, hiszen a választók már a médián keresztül meg az interneten is közvetlenül láthatják, olvashatják az ott történteket. Tehát most már valóban közvetlenül a nép, a közvélemény színe előtt folyik a vita, és általános belátás van a parlament munkájába, no meg a gyarlóságaiba is, abba, hogy a képviselő esetleg elálmosodik ülés közben vagy újságot olvas. A közvélemény ott látja a saját szeme előtt az Országgyűlésben azt a vitát, ami voltaképpen őróla szól, csak nem mindig ismer rá. Ezért nagyon sokszor kézenfekvő , hogy az Országgyűlésre haragszik először, hiszen azt tartja szem előtt, attól várna el sokat, de mivel az Országgyűlés ezt nem tudja teljesíteni, a haragja is rázúdul. De érdekes a média is. A sajtó természetesen jó témát talál a parlamentben, ugyanakkor a parlamenti demokrácia és a sajtó össze van kötve. Ha nincs sajtószabadság, akkor a sajtó nem tud írni a parlamentről, ha meg nincs demokrácia, akkor nincs médianyilvánosság sem. A kettő tehát össze van kötve. De abban is össze van kötve, hogy voltaképpe n egymást leleplezze. Tehát egy állandó háború van a parlament és a sajtó között, ami azért nagyon hasznos, mert azt jelzi, hogy van demokrácia. Ha ez megszűnik, akkor meghalt a demokrácia és meghalt a sajtószabadság is. Ez egy örök háború. Ezek a viták a tényektől sokszor valóban függetlenek, de az biztos, hogy a kilencvenes évek végétől, de különösen a kétezres évek elejétől - amikor Európában egyre jobban mutatkoztak a válságjelek, és a globalizáció következtében a nemzeti parlamentek egyre kevésbé tudjá k teljesíteni a választóknak tett ígéretüket, mert nincsenek abban a helyzetben, hogy megoldják a világválságot egy kis országból kiindulva - fokozódott a parlamentekkel szembeni elégedetlenség. S az is igaz, hogy valóban nagyon sok meddő vita van, vagy ol yan vita, ami nagyon fontos, de a közvélemény nem ismer rá. (20.00) Emlékezzünk rá, hogy '90től '94ig olyan heves médiaviták folytak a parlamentben, hogy közben más ügyekre sokszor nem maradt idő. Azóta ezt megoldotta az idő, mert jött a kereskedelmi tév é, az internet, és ma már nevetséges, hogy azon folyt a harc, hogy a közrádiót, a köztévét ki tudja ellenőrizni, ki tudja elsősorban dominálni. Ugyanakkor ezek a viták nem szűntek meg, és valóban függetlenek a tényektől. A viták egyik fontos eleme, hogy tú l sok van képviselőből. Itt rengeteg megalapozatlan kritika ér bennünket. A Magyar Országgyűlés a létszámát tekintve Európában a középmezőnyben van. Sokszor az összehasonlítások nem veszik figyelembe, hogy például Németországban 1718 tartományi képviselő v an, tehát több mint kétezer képviselő van összNémetországban. Egyáltalán nem vagyunk sokan tehát. Lehetne csökkenteni egy kicsit, erről is folyt vita. A körülbelül százzal való csökkentés nem változtatná meg nagyjából a képviselet rendjét. Tipikus, hogy n agyon sokan sokallják a mentelmi jogot. A mentelmi jogot privilégiumként értelmezik, pedig a mentelmi jog nem a parlamenti képviselő előjoga, hanem a parlamentet védi. Azt kell hogy mondjam, a parlamentarizmus nem olyan, hogy egyszer kifejlődött, és utána örökké fejlődik, és egyre nagyobb lesz a demokrácia. Hullámok vannak, láthatjuk most is. A válság alatt egyre többen radikalizálódnak, úgy látják, hogy nem tudja őket megvédeni a nemzeti parlament és a demokratikus pártok, ezért a parlamentarizmust, a parl amenti demokráciát nap mint nap, hétről hétre, évről évre, évtizedről évtizedre meg kell védeni, újra kell termelni, mert bármikor veszélybe kerülhet. Éppen Anglia példája is mutatja, hogy még egy ilyen dicső angol demokráciában is kialakulhat egy szinte h isztérikus parlamentellenes hangulat. Nyilván ez is összefügg a világválsággal, amely Angliát is elérte. A parlamentnek ezek a dolgai ezeket visszatérően szabályozni kívánják, és ez a javaslat is indokolt, és más javaslatok is indokoltak lehetnek, mert min den ciklusban előkerülnek ezek, és abban senki ne reménykedjen, hogy bármelyik ciklusban a parlamentellenes kritikák megszűnnek. Ez
