Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 9 (216. szám) - A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat, valamint a vagyonadóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2817 , ahol méltányosan figyelembe veszi ez a vagyonadó azt, hogy alapvetően tényleg a vagyont adóztass uk, és ne pedig az átlagos ingatlanértéket, ez a 30 millió fölötti ingatlanokat adóztatja. (10.20) Mégpedig úgy, hogy még azt is figyelembe veszi az adójavaslat, hogy ha 30 millió fölötti ingatlannal rendelkezik valaki, aki valamilyen módon, itt most elsős orban azokat értem, akik valamilyen nehéz helyzetbe kerültek, ott tulajdonképpen lehetőség van, például a munkanélküliek számára az adófelfüggesztésre átmenetileg, hiszen ez a javaslat ezt figyelembe veszi; illetve ez a lehetőség a nyugdíjasok számára is m egvan. Tehát ez több szempontot is figyelembe vesz, ez egy méltányos átrendezésnek tűnik. Összességében a bizottság ezeket a szempontokat mérlegelve tartotta általános vitára alkalmasnak, és mint már az elején említettem a tisztelt Há znak, 10 igennel, 1 nem ellenében tartotta általános vitára alkalmasnak. Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A kisebbségi véleményt Herényi Károly képviselő úr ismerteti, neki is tíz perc áll rendelkezésére. HERÉNYI KÁROLY , a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én voltam az egy nem, illetve az egy tartózkodó a bizottság ülésén. Alapvetően azokkal a célokkal, amelyeket a kormány megfogalmazott az adórendszer átalakítását illetően, egyet lehet érteni, de hát az ördög mindig a részletekben búvik meg, és a részletekből derül ki, hogy ezek a célok mennyire teljesülnek vagy men nyire nem. Az első ilyen komoly kifogás, hogy az adórendszerünk, amely Európa egyik legbonyolultabb, legkomplikáltabb és legösszetettebb adórendszere, a módosító javaslatok után nem lesz egyszerűbb és nem lesz áttekinthetőbb. Ez azt jelenti, hogy azt a pén zt, amelyet adó formájában a költségvetés beszed, ugyanolyan komplikált és ugyanolyan drága módon fogja beszedni. Talán önök is tudják, hogy egy egyszemélyes vállalkozó bürokratikus terheinek éves összessége a kamara kimutatása szerint 260 ezer forint körü l jár, ennek egyik része a könyvelő díja, a másik része pedig az a munkaidőkiesés, amelyet a termelő vagy szolgáltató tevékenység helyett ennek a vállalkozónak az adminisztratív dolgai rendbetételére kell fordítania. Több mint ötvenféle adót fizetünk, teh át az első jogos kérdés, hogy miért nem alkalmazzuk az adófésűt, miért nem egyszerűsítjük az adórendszert, és miért nem csökkentjük radikálisan a fizetendő adók számát. Ezzel nem okoznánk bevételkiesést a költségvetésnek, viszont rengeteg pénzt spórolhatna meg maga az adófizető, hiszen sokkal kisebb adminisztratív terhek rakódnának rá, és nyilván kevesebb pénzbe kerülne ennek a beszedése és az ellenőrzése, hiszen egy áttekinthetőbb adórendszer nyilván olcsóbb, egyszerűbben működtethető. Csak egy példa: addi g, amíg ma egy egyszemélyes vállalkozás adóbevallása a terjedelmét illetően 140 oldal felé közelít, ebből körülbelül 30 oldal a kitöltendő rész, a többi pedig útmutató, ez jelzi ennek a rendszernek a rendkívüli összetettségét, bonyolultságát. Az első ciklu sban, az Antallkormány idején egy ilyen adóbevallás, amit egyébként egy egyéni vállalkozó simán ki tudott tölteni, a kitöltési útmutatóval együtt öt oldalt tett ki. Tehát irtózatosan bonyolult a rendszer. Az első kifogás, hogy miért nem csökkentjük az adó k számát, és miért nem tesszük egyszerűbbé, áttekinthetőbbé a rendszert. A második kifogásunk, amelyet szerintem még a Pénzügyminisztériumban is meglehetősen kevesen tudnak pontosan és szakszerűen értelmezni, ez a szuperbruttósítás kérdése. Mi a célja, mi a szándéka ennek az akciónak? Ki fog ezzel jól járni? Egyáltalán, hogyan kell a dolgot értelmezni? Tehát hogyan tudunk belevonni az adóalapba olyan tételeket, amit egyébként nem kap meg a munkavállaló? Ez sem teszi egyszerűbbé és átláthatóbbá a rendszert, hanem inkább bonyolultabbá teszi, úgyhogy ehelyett valamilyen más megoldást kellene keresni.
