Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 8 (215. szám) - Szatmáry Kristóf (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - “A kormány egyik kézzel ad, a másikkal elvesz” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár:
2694 százalékos adókulcs bevezetése, továbbá a hidegétkezési utalványok és az önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás 54 százalékos adókulcs alá vonása a hazai fogyasztás ez irányú drasztikus visszaesését fogj a eredményezni, nem kímélve a hazai kis- és középvállalkozásokat sem, amelyek ezt a terhet valószínűleg nem fogják tudni a jövőben vállalni. A kafetériarendszer megadóztatásának tavaszi beharangozásakor is már kiderült, ugyanis a szakmai szervezetek ezt e lmondták, hogy összességében az utalványok által generált többletforgalom miatti adó- és egyéb bevételek valószínűleg bőven ellensúlyozzák az adómentesség miatti költségvetési bevételkiesést. Vajon azóta készítette a kormány olyan hatástanulmányt, amiből biztosan megállapítható, hogy a költségvetés jelentős bevételekhez jut, ha ilyen módon és ilyen mértékben megadóztatja a béren kívüli juttatásokat? Felmértéke, hogy a jelenleg is visszaesés alatt lévő vendéglátóipari forgalomban ennek az intézkedésnek a következtében hány vendéglátóiparban dolgozó munkavállaló fogja elveszíteni az állását? Itt több tízezer emberről van szó, akiket az államnak kell majd eltartania, ha az intézkedések miatt elveszítik a munkájukat. Az étkezési utalványt és az üdülési csekke t törvényesen csak Magyarországon, hotelekben, éttermekben, élelmiszerforgalmazóknál lehet beváltani. Itt generál áfát, és a bérek utáni juttatásokat is az országban generálja. Ezt figyelembe véve kérdezzük közösen, hogy biztosan megérie az étkezési jegy ek ilyen mértékű megadóztatása. Tisztelt Miniszter Úr! Ha az eddigi szempontjaim nem győzték volna meg arról, hogy rossz a béren kívüli juttatások ilyen szintű megadóztatása, akkor még egy szempontot hadd tegyek hozzá. A jelenlegi helyzetben az önök számít ásai szerint is az idén a lakossági fogyasztás 810 százalékkal fog visszaesni. Ebben a helyzetben minden európai országban nem megölni kell a belső fogyasztást, nem is ezt teszik, hanem éppen ellenkezőleg, azt megerősíteni szokás. Kérdezem: miért nem azon gondolkodik a kormány, hogy a belső fogyasztást hogyan ösztönözze, és ezáltal generáljon többletbevételt a költségvetésbe? Illetve mi az oka annak, hogy önök mindenképpen meg akarják szüntetni az egyetlen kifejezetten patrióta, vagyis Magyarországon elköl thető forrásokat jelentő, ilyen jellegű támogatási rendszert? Mi az oka annak, hogy meg akarják szüntetni azt a jól működő, egyébként a hazai vállalkozásokat, a hazai vendéglátóipart, szállodaipart támogató rendszert, amely valószínűleg több tízezer embern ek ad munkát? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Katona Tamás államtitkár úré a szó. DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képvisel ő Úr! Szeretném mindjárt az elején leszögezni, hogy az ön felvetésével ellentétben a kormány nem ad és nem vesz el. Sem ez a kormány, sem pedig bármelyik másik kormány. A mindenkori kormányoknak csak arra van lehetőségük, hogy a gazdasági viszonyok adta ke reteken belül bizonyos átcsoportosításokat hajtsanak végre, adókat szedjenek be, hogy azokból finanszírozni tudják a közfeladatokat. Hogy milyen adókat szednek be, és milyen közfeladatokat hogyan finanszíroznak, ez valóban alapvetően a kormánytöbbség polit ikai értékrendjétől függ, de a modern demokráciában ebben hatalmas különbségek már nem figyelhetők meg; gondolom, ezt képviselő úr is nagyon jól tudja. (14.40) Amikor a kormány a válságkezelésre vonatkozó javaslatait előkészítette, alaposan felmérte, hogya n lehet a legkisebb áldozatokkal a lehető legjobb eredményt elérni. A legjobb eredménynek azt tartjuk, ha a nemzetközi válság hazai hatása a lehető legkisebb megrázkódtatást jelenti a magyar gazdaságnak, a magyar vállalkozásoknak és a lakosságnak. De mint azt már többször elmondtuk, a válságot nem tudjuk megállítani az ország határánál. A válság kezelése azt jelenti, hogy a hatásokat megpróbáljuk a még elviselhető korlátokon belül tartani.
