Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 26 (214. szám) - A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
2652 képviselő úr előt erjesztő képviselőként elmondta, hogy miért terjesztették be, ez kellően meggyőző volt ahhoz, hogy igen, ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. A bizottsági álláspontok sokszínűsége is jelzi, amelyek ez ügyben megfogalmazódtak, hogy az nem lehet kérdés, hogy ez egy olyan ügy, amit meg kell beszélnünk. Ugyanazok az érvek hangzottak el, egyik oldalon azt mondták, hogy a fenntarthatóság miatt nem, más oldalról mások ugyancsak a fenntarthatóságra hivatkozva azt mondták, hogy igen. Azt gondolom, hogy így kellene ne kiállunk. Nincsenek feketén fehér ügyek, ez sem az. Mert ha leegyszerűsítem azt a kérdést, hogy vajon azok az általam is vallott fontos környezetvédelmi követelmények, amelyek miatt többek között jómagam is úgy szavaztam a bizottságban, hogy nem támogatom ezt az indítványt, alkalmasake azon állapot megteremtésére; mondjuk úgy: a visszatáplálás megoldás? Mert a ma hatályos, ugyan nem ilyen sok megbeszélés alapján nyugvó, de a ma hatályos szabály azt mondja, hogy vissza kell sajtolni. Ennek ellenére évente 1 5 millió köbméter a jelenleg létező hatályos szabályok betartása mellett is bekerül a természetes vizekbe. De ahol visszasajtolják, ott valóban hozza azt a környezeti előnyt? Ezt pontosan ugyanannyira nem tudjuk, vagy tudjuk, mint ennek az ellenkezőjét. Sz óval, nincsenek feketén fehér ügyek. A fenntarthatóság önmaga is társadalmi, gazdasági és környezeti aspektusokat tartalmaz. Engedjék meg, hogy itt és most, ennek a törvénynek a kapcsán, néhány környezeti, néhány gazdasági, néhány alkotmányossági aspektusr ól szóljak. Az egyik ilyen, hogy egyrészt a felszíni vizeinket kell védenünk, másrészt a felszín alatti vizeinket kell védenünk. A felszín terhelésének vonatkozásában többen elmondták, hogy só, bizonyos fenol, mikroelemek és bizonyos hőterhelés okoz problé mát. Hogy Fürstenfeldnél, ahol ugyanúgy kötelező lenne visszapakolni, nem tudom, hogy visszasajtoljáke, de egy biztos, hogy valami bekerül a vízbe, ami nem oda való; ennek kapcsán szeretném mondani, hogy különböző területek különböző termálvizei egészen m ás anyagtartalmúak. Ma Magyarországon, ha a gyógyászati felhasználásra utalok, minden érdeklődő pontosan tudja, más anyag van az egyikben, más a másikban. Önmagában nem hinném, hogy bármit teszünk is ebben a kérdésben, az úgy egy az egyben a Fürstenfelddel kapcsolatos korábbi országgyűlési döntés bármilyen felülvizsgálataként lenne értelmezhető. Itt is egészen másfajta közegben van az a termálkincs, amit ott úgy hasznosítanak, és ez is egészen más közegben van, nyilván ezáltal más a termálvíz oldottsótarta lma. Hozzáértők szerint, ezt egyébként a mai magyar kibocsátás melletti környezeti állapotok mutatják, erre is utalt az előterjesztő, az adott közegben, ahonnan az előterjesztők mintáikat vették, a sóterhelés természeti problémát nem eredményez. A hő vonat kozásában teljesen nyilvánvaló, hogy valami tenni kell, mert akárhogy is van, ha meleg vizet beleengedünk hideg vízbe, abból langyos víz lesz. Azért ez biztos, hogy sok minden mást érint, meg is vannak ennek a ma létező technikái, és mivel ma a szabályok s zerint vissza lehet ereszteni, ezt a problémát technikailag is lehet és kell kezelni. A valódi kérdés az, hogy a felszín alatti vízkinccsel, vízkészlettel kapcsolatosan megfordíthatatlan folyamatokat indíte el. Ha abból indulunk ki, hogy jelen pillanatban is 15 millió köbméter ebből a felszín alatti vízkészletből különböző célú felhasználásra, de kiemelésre kerül, és java része, jószerével az egésze nem is kerül vissza, és ez a használat meglehetősen tartósan így van már évek óta; ha azt feltételezzük, és nagyon remélem, hogy az előterjesztő nem ennek a kibővítését célozza, majd erre nézvést is lenne javaslatom, akkor én már azon az alapon is, hogy valamennyi mértékadó politikai erő az ország termálkincsének jobb, gazdaságilag és társadalmilag is fenntartha tó hasznosításában gondolkodik, akkor meg kéne nézni, hogy mit tudunk tenni ez ügyben, el lehete indulni abba az irányba, amit az előterjesztők javasolnak. A gazdasági aspektus: drága a visszasajtolás. De szerintem, és erre szeretném felhívni az előterjes ztők figyelmét, pénzbe kerül az is, ha azokat a környezeti kockázatokat, amelyekről az előbb úgy szóltam, hogy megoldhatók, meg is kell oldani. Azok megoldása nélkül semmiféle használat és engedmény nem lehetséges. Nyilván ez is pénzbe kerül.
