Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 26 (214. szám) - A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP), a napirendi pont előadója:
2622 került nem ebben a formában, hanem egy kevésbé kidolgozott formában ez a módosítási javaslat a Ház elé. Akkor én államtitkárként a saját frakciómban arra tettem ígéretet, hogy a kidolgozást a Pénzügyminisztérium elvégzi, és 2009 tavaszán benyújtásra kerül a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény módosításaként a kártyajáték szabályozásáról szóló javaslat. A Pénzügyminisztérium a kidolg ozást el is végezte, s úgy ítéltem meg, nagyon rossz lenne, ha egy elkezdett és szakmailag lényegében befejezett munka nem tudna véget érni az Országgyűlésben egy zárószavazással. Én magam ezért nyújtottam be a javaslatot. A benyújtás másik oka: két képvis előtársam, Juhászné Lévai Katalin és Halmai Gáborné aktívan dolgoznak az úgynevezett kis ügyek munkacsoportban, amit a szocialista frakció hozott létre, ahol a képviselők számos racionális felvetésre próbálnak megoldást találni, sokszor az államigazgatás ú tvesztőiben. A válság megjelenésekor éles, megoldandó problémaként merült fel a gyorskölcsönök kezelésének a kérdése, és egyik lehetséges megoldásként merült fel a frakcióban a szegények bankjának a létrehozása. Képviselőtársaim a forráskeresésnél - mertho gy ez csak úgy lehetséges, hogy valamilyen központi forrás is rendelkezésre álljon - úgy ítélték meg, hogy itt van az országban egy illegális tevékenység, végezzük el ennek a szabályozását, és akkor lesz forrás a szegények bankjára is. Tulajdonképpen így k erültünk össze mi, előterjesztők. Ugyanazon ügy támogatására másmás megfontolásból jutottunk arra a következtetésre, hogy minél előbb alkossuk meg a kártyajáték szabályrendszerét. Szeretném világosan rögzíteni, tisztá ban vagyunk azzal, hogy a beterjesztett javaslatunk elfogadása esetén több bevétele lesz a költségvetésnek. Ennek a mértéke nyilván nem túlságosan nagy, de alapvetően szeretném rögzíteni, hogy nem ez volt a meghatározó szándék a törvényjavaslat benyújtásán ál. Alapvetőnek azt tartjuk közösen mint előterjesztők, hogy ahol tudjuk, fehérítsük ki a gazdaságot, s tegyük szabályozottá a szerencsejátékpiacnak ezt az újabb szegmensét. A kártyaterem üzemeltetését liberalizáltnak javasoljuk, azaz bárki végezheti, aki megfelel a törvényi feltételeknek és megszerzi az állami adóhatóság engedélyét. Kártyateremben élőjátékként a póker szervezhető. Már megjelentek olyan vélemények, hogy jobb lenne minden kártyajátékra kiterjeszteni ennek a szabályrendszernek a tartalmát, m i azonban a pókerjátékra javasoljuk megalkotni a szabályrendszert. A benyújtott javaslat szerint lehetőség van arra, hogy versenyrendszerben, illetve készpénzes játékrendszerben kerüljenek megrendezésre az egyes játékok. A két rendszer között az a különbsé g, hogy a versenyrendszerű játéknál minden játékos azonos összegű nevezési díjat fizet, azonos összegű zsetont kap, aki egy kieséses rendszerben nyer, az jut a vagyoni nyereményhez; kizárólag a versenyben elért helyezés alapján juthatnak a játékosok a nyer eményhez. (10.50) A készpénzes játéknál - amit lehet cash gamenek is angol kifejezéssel nevezni - a játékos tetszőleges mennyiségű zsetont vált át, döntése szerint szállhat be egyegy megüresedett helyre, és a nyereményt akkor is megkapja, ha csak egy leo sztást váltott. Nagyon szigorú feltételeket javaslunk törvényben megfogalmazni a kártyatermet üzemeltető cég tekintetében. Azt javasoljuk, hogy a kártyatermet üzemeltető cég más tevékenységet nem folytathat, tehát kifejezetten erre a célra kell létrehozni céget, de ez ma már Magyarországon nem különösebben okoz problémát. A megkívánt jegyzett tőke a javaslatunk szerint 50 millió forint. Korábban már ilyen képviselői szándékok fogalmazódtak meg egyébként a játéktermek üzemeltetőivel szemben is. Akkor ez pers ze nem nyert elfogadást. Mi úgy ítéljük meg, hogy egy kártyajátékot szervező cégnek kellően tőkeerősnek kell lenni, különös tekintettel arra, ha figyelembe vesszük, hogy milyen más egyéb technikai elvárásokat fogalmaz meg a törvényjavaslat a kártyatermekke l kapcsolatban. Elvárás az, hogy legalább 100 négyzetméteres alapterületet biztosítson az üzemeltető a kártyaterem részére, méghozzá úgy, hogy asztalonként 20 négyzetméter álljon rendelkezésre. A törvényjavaslat kidolgozásánál nem lehet eltekinteni, ezt vi lágosan meg kell mondani, a kaszinók érdekeinek védelmétől. Erre több indokunk is van. Egyrészt ők jelentős koncessziós díjat fizetnek. Az állam akkor, amikor a koncessziós szerződéseket a kaszinókkal megkötötte, akkor kiszámítható
