Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 19 (212. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2481 javaslat. (Dr. Bárándy Gergely: Erre vonatkozik ez a módosítás.) Üdvözöljük ezt a javaslatot, mármint a javaslatnak ezt a részét, mert úgy gondoljuk, hogy az egyik legfontosabb szempont, hogy a bűnismétlőkkel szemben és azon belül is a személy elleni erőszakos bűncselekményeket elkövető visszaesőkkel szemben a büntetőjogi racionalitás lehető legnagyobb szigorát kell alkalmazni. Szerintem kár , hogy ez az elmúlt hathét évben nem érvényesülhetett a miatt a büntető törvénykönyvi enyhítés miatt, amit 2002 őszén fogadott el az Országgyűlés Bárándy Péter előterjesztésére. 2006 februárjában javasoltuk, hogy a gyermekkorúak, illetve az időskorúak sér elmére elkövetett bűncselekményeknek egy körét, mégpedig a személy elleni erőszakos bűncselekményeknek egy körét súlyosabban értékelje a büntetőjog, és súlyosabban minősüljenek az ilyen személyek sérelmére elkövetett bűncselekmények. Örömmel üdvözöljük a j avaslatban, hogy ha nem is ebben a megfogalmazásban, tehát nem az életkor alapján, hanem a védekezésre képtelen személy fogalmában visszaköszön ez a javaslat, és a védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett egyes bűncselekmények súlyosabban minősüln ek. A “három csapás” nevű törvényjavaslatban szerepel az az új visszaeső kategória, amit most itt ez a kormányjavaslat erőszakos többszörös visszaesőnek nevez; mi erőszakos visszaesőnek neveztünk, de ezen az elnevezésen és egyébként a fogalommeghatározáson sem fogunk összeveszni. Tehát elfogadjuk azt a fogalommeghatározást, amelyet a kormány javasol, mert beleilleszkedik a visszaesők fogalmába. Gyenge pontja egyébként ennek a javaslatnak - és azért nem alkalmaztuk a többszörös visszaesőknek egy különleges c soportját, nem így határoztuk meg az erőszakos visszaeső fogalmát , hogy ha évekkel a második elkövetés után követ el valaki súlyos erőszakos bűncselekményt, személy elleni erőszakos bűncselekményt, akkor nem lehet úgy értékelni, mint ahogyan így most a t örvényjavaslatban erőszakos többszörös visszaesőként minősülne. Ennek persze megvan a maga logikája. Csak kérdem én, hogy ha valaki kétszer elkövetett már egy személy elleni erőszakos bűncselekményt, és utána tíz év múlva követ el egy nagyon súlyos vagy kö zepesen súlyos, személy elleni erőszakos bűncselekményt, akkor miért nem lehet figyelembe venni a büntetési tételeknél és a büntetéskiszabásnál azt, hogy ő kétszer korábban már hasonló jellegű bűncselekmények miatt került elítélésre. Tehát megfontolandónak tartom azt, hogy a többszörös visszaeső fogalmát bővítsük, tágítsuk ebben a tekintetben, és igenis, hogyha valaki harmadszor is erőszakos bűncselekményt követ el, akkor súlyosabban kerüljön megítélésre, mintha mondjuk, három éven belül követi el ezt a bűn cselekményt. De ezt a fogalommeghatározást, és azt, hogy ezek a visszaesők egy speciális bűnelkövetői kör, átvették a mi “három csapás” javaslatunkból, tehát annyira azért mégsem volt értelmetlen, hogy beterjesztettük a törvényjavaslatunkat, és talán annak a bizonyos soksok embernek a támogatása mégsem volt hiábavaló. A mi javaslatunkhoz képest, amire azt mondom, hogy egy bátortalan lépés és pusztán félmegoldás, hogy a büntetési tételek az erőszakos többszörös visszaeső esetén nem emelkednek olyan mértékbe n, amit mi javasoltunk, és ami meg még különösebben bátortalannak tűnik, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés vagy egyáltalán az életfogytig tartó szabadságvesztés mint egy lehetséges szankció nem kerül meghatározásra a harmadik visszaeső bű nelkövetés esetén. Szerintünk ahhoz, hogy ennek a javaslatnak, ennek a törvénynek igazán visszatartó ereje legyen, és ahogyan maga államtitkár úr fogalmazott, elrettentésre alkalmas büntetés legyen, ahhoz szükség van arra, hogy az életfogytig tartó szabads ágvesztés egy ilyen súlyú bűncselekményelkövetés esetén és egy ilyen súlyos bűnismétlő esetén - vagy ilyen veszélyes bűnismétlő esetén - igenis ott legyen legalább alternatív szankcióként az életfogytig tartó szabadságvesztés a bíró mérlegelési körében. I gen, a mi javaslatunk az, a “három csapás” javaslat az, hogy ezekben az esetekben, a törvény által jól körülhatárolt esetekben ne legyen mérlegelése a bírónak, és kötelezően alkalmazza az életfogytig tartó szabadságvesztést. De ha csak ez az egy különbség lenne a mi javaslatunk között,
