Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 19 (212. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2482 hogy önök azt mondják, hogy ez bírói mérlegelés maradhasson, mi pedig kötelezően előírnánk, ha a büntetőpolitikát végre egy irányba lehetne állítani, akkor szerintem ebben a kérdésben meg tudnánk egyezni; de a javaslatukban, a kormány javaslatában még ez sincs benne, tehát az életfogytig tartó szabadságvesztés mint lehetséges büntetési tétel nem kerül meghatározásra. Ennek érdekében módosító indítványt fogunk benyújtani, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés egy bizonyos súlyú bűncselekmény elkövetése esetén már szerepeljen a mérlegelési körben. (12.40) Azt üdvözöljük - őszintén szólva ez a mi javaslatunk hiányossága volt , hogy nemcsak a büntetési tétel maximumáról, hanem a minimumáról is rendelkezik a kormány javaslata, és van olyan eset, ahol a büntetési tétel minimumát, alsó határát emeli meg a javaslat. Ez helyes lépés. Őszintén szólva azért nem szerepelt ez a mi javaslatunkban, mert mi az úgynevezett “három csapás” javaslatban visszahoztuk azt az 1999 és 2003 között hatályban volt szabályt, amely szerint a bírónak a büntetés kiszabása során az alsó és a felső határ közötti középső értékből, tehát az úgynevezett középmértékből kell kiindulnia. Ezért nem szerepelt a mi javaslatunkban az alsó határ emelése. De lássuk be, lehet azon vitatkozni, hogy a középmértékes büntetés megengedhető módon szab irányt a büntetéskiszabásnak vagy sem, de ugyanígy az alsó tétel felemelése is természetesen a büntetéskiszabásra gyakorol hatást, mert ez azt jelenti, hogy a bíró is eleve magas abbról kell kezdje a mérlegelést, és a magasabb mérlegelés a minimumnál kezdődik. A két technika között nem sok különbséget látok, hiszen a bíró természetesen a középmértékes büntetés esetén is eltérhet a középmértéktől lefelé is és fölfelé is, tehát nem i gaz az, hogy ez egy kötött és kizárólagos büntetéskiszabási szabály lenne. Olyan büntetéskiszabási szabály a középmértékes büntetés, amelyben a bírói mérlegelésnek mind az enyhítés, mind a súlyosbítás számára van lehetőség. A javaslat érdekes eleme az, hog y a sértettek fokozottabb büntetőjogi védelmét szolgáló rendelkezésnek tekinti a kormány a jogos védelem szabályainak megváltoztatását. Ha elolvasom önöknek, hogy mit tartalmaz az indoklás, akkor abból, amit utána mondok, talán ki fog derülni, hogy ez egy félreértése ennek az intézménynek. A javaslat szerint miért kell megváltoztatni a jogos védelem szabályait? Ennek az az indoka, hogy: a megváltozott társadalmi viszonyok között, különös tekintettel a családon belül elkövetett erőszakos cselekmények megvált ozott megítélésére, nem tartható az a megtámadott védekezési jogát szűkítő korábbi ítélkezési gyakorlat, amely szerint a megtámadott köteles kitérni többek között a felmenő, a testvér, a házastárs, valamint az élettárs támadása elől, feltéve, hogy a kitéré s lehetséges és veszélymentes. Tisztelt Képviselőtársaim! Abszurd azt feltételezni, hogy egy családon belüli erőszak szituációban eddig pusztán azért nem védekezett a megtámadott személy, mert ismerte a Btk. vonatkozó rendelkezéseit, s ezutá n most már nem fog kitérni a - lehet, hogy fizikailag jóval gyengébb - megtámadott személy, hanem mostantól kezdve most már védekezni fog. Sajnos attól tartok, ha védekezni fog, akkor még súlyosabb következményei lesznek a támadásnak. Ez tehát életszerűtle n és bizonyos szempontból értelmetlen megváltoztatása a jogos védelem szabályainak. Azon már el lehet gondolkodni, hogy a megelőző jogos védelem fogalmának a bevezetésére szükség vane. Azt célozza a törvényjavaslat, hogy védőberendezést vagy védekezőeszkö zt alkalmazhasson az, aki elsősorban a vagyoni javait kívánja megvédeni. Én fenntartom azt az állításom, amit Bárándy Gergely idézett, hogy ha a törvényjavaslat ilyen megoldásokat javaslom, akkor azzal azt üzeni az állampolgároknak, hogy az állam nem tudja megvédeni őket, akkor ők védjék meg magukat. Az államnak nem arra kellene ösztönöznie az állampolgárokat, hogy védőberendezéseket vásároljanak és különböző védekezőeszközöket szereljenek fel a házukra. Nem ez az állam feladata, hanem az, hogy minél nagyob b mértékben szavatolja a közbiztonságot. A közbiztonsághoz való jog olyan állampolgári jog, amiért az államot évezredekkel ezelőtt létrehozták. Az államot azért hozták létre, hogy az emberek ne magukat védjék meg, hanem az államra ruházzák át azt a büntető hatalmat, amellyel az meg tudja őket védeni, mert az állam ebben a tekintetben erősebb, mint az állampolgár. Az a gondolkodás, amely azt sugallja, hogy védd meg magad, sajnos
