Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 12 (210. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László):
2311 hiszen ma is úgy szól a törvény, hogy ha szakmunkásvizsgával hagyja el a gyermek, a fiatal az iskolarendszert, akkor már teljesítette a tankötelezettséget. Tehát ha 17 éves korában szakmunkásvizsgát tesz, akkor azzal teljesítette a tankötelezettséget. Tehát itt nem kell törvényt módosítani. Tehát tulajdonképpen, amikor a pedagógusok, az iskolák támogatják azt, hogy sor kerülhessen a nyolcadik után megkezdett szakképzésre, akkor azt is támogatják, hogy hozzájuk rövidebb ideig járnak a gyermekek. Tehát már nem is igazolódott az, hogy az iskolák csak azt az érdeket fogalmazzák meg, hogy minél tovább járjanak oda, hiszen úgy gondolják, hogy akkor teljesítik a feladatukat, ha a gyermekek érdekében működik az iskola, és olyan légkör van az iskolában, ahol dolgozni lehet, ahol el tudják végezni a feladataikat. A másik megjegyzés, hogy milyen szakmákat tanítanak az iskolák. Bókay képviselő úr erre is reagált. Tulajdonképpen az új rendszerben nem az iskolák döntik el maguk, hogy milyen képzést indítanak, milyen szakmákra készítik fel a gyerekeket, hanem éppen a néhány évvel ezelőtt létrehozott regionális képzési és fejlesztési bizottságok lesznek azok, amelyek megmondják, akár intézményi szintr e is lebontva, hogy az adott régióban milyen szakmunkásokra van szükség, és miket képezzen az iskola. Az iskola számára ez fontos üzenet, hiszen nem az örökkévalóságnak szeretnének dolgozni a pedagógusok, hanem azt szeretnék, ha tanítványaik olyan szakmáka t tanulnának, amelyekkel el is tudnak helyezkedni, amely szakmával boldogulni tudnak a gyermekek. Egy kiegészítenivalóm van még, ami szintén a képzési idő hatékony kihasználására vonatkozik. A válságkezelő program kormányprogramjában szerepel egy olyan cél kitűzés is, hogy a családi pótlékot húszéves korig vehessék igénybe az egészséges fiatalok. Ez azért azt jelenti, hogy olyan képzéseket kell szerveznünk, amelyeket vélhetően húszéves korig szakmunkásbizonyítvánnyal, tehát szakképesítéssel együtt, tehát hú széves korig meg tudnak szerezni a gyermekek, a fiatalok. Hiszen a jelenlegi képzési rendszerünkben nagyon könnyen előfordul, Velkey képviselő úr utalt rá, hogy hét évet is kell a nyolcadik után még iskolapadban tölteni. Nem nehéz kiszámítani, hogy akkor m ár az utolsó évben nem fog családi pótlékot kapni a család. Tehát célszerű éppen akár gazdasági okok miatt is, de a gyermekek érdekében is úgy végiggondolni a szakképzést, hogy ne egy olyan hosszú időt vegyen igénybe, amellyel boldogabb időkben már diplomá t vagy doktorátust is lehetett szerezni, hanem legyen ennek a valóságos szükségletnek megfelelő időtartama. Mindezekkel a kiegészítésekkel együtt ismételten megköszönöm képviselőtársaim hozzászólását, és az előterjesztők nevében megismétlem a kérésünket, h ogy módosító indítványaikkal tegyék még jobbá ezt az előterjesztést. Köszönöm szépen a figyelmet. (Bókay Endre tapsol.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a rés zletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül majd sor. A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvény ek módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes
