Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 12 (210. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP), a napirendi pont előadója:
2293 Pontos statisztikai adatokkal erről nem rendelkezünk, de a különböző kutatások azt valószínűsítik, hogy egyegy korosztályból 810 ezer gyermek kerül ki úgy az iskolarendszerünkből, hogy nem rendelkezik szakmunkásképzettséggel sem. Tehát nem föladva az eredeti célkitűzést, valamilyen megoldást kellett keresni a lemorzsolódás problémájár a. A 2005ös törvénymódosításkor kidolgoztunk egy rendszert azon gyermekek számára, akik 16 éves korukig nem fejezték be az általános iskolát, hogy egy felzárkóztató évfolyam közbeiktatása után megkezdhetik a szakképzést. A szakközépiskolák esetében biztos ítottuk azt, hogy ha a szakközépiskolai osztályokban a gyakorlati képzést, amely az érettségi utánra tevődik, elvégzik, akkor ez beszámítható, tehát lerövidülhet az érettségi utáni szakképzés. Sajnos, ugyanezt a lehetőséget a szakmunkásképzésben a 2005ös törvénymódosítás nem biztosította. Most ezt is pótolja a beterjesztett törvényjavaslatunk. Tehát ha kitartanak az iskolák, folytatják az eddigi gyakorlatukat, de a 910. osztályban a törvény lehetőséget adott eddig arra, hogy 40 százalékban szakmai alapozó képzés folyjon, most ezt fölemeli a törvényjavaslat 50 százalékra, tehát ha a 910. osztályban a rendelkezésre álló képzési idő 50 százalékában már a szakmához tartozó gyakorlati ismereteket sajátítanak el a gyermekek, akkor ezt be lehet számítani a szakm unkásképzés idejébe, tehát a szakképzési évfolyamok száma emiatt lerövidülhet. Ez az egyik megoldási lehetőség, amellyel az iskolák rendelkeznek. Ugyanakkor a törvényjavaslat - ahogy az első mondatomban említettem - megnyitja annak a lehetőségét is, hogy a 8. osztály után az iskola és a fenntartó döntése alapján olyan képzés induljon, hogy rögtön a 9. évfolyamon már szakképzéssel találkozhatnak a gyermekek. Az ilyen típusú szakképzést, úgynevezett előrehozott szakképzést vagy alternatív szakképzést oly módo n lehet majd megszervezni a törvényjavaslat szerint, hogy az elméleti képzés beépül a szakmai képzésbe. Ha a szakképző évfolyamok száma két év, akkor három évre nő a képzési idő, tehát legalább egy tanévnyi idő az általános készségek fejlesztésére, a közis mereti tudás fejlesztésére, az általános műveltség gyarapítására fordítható a szakképzés mellett. És bízunk abban, hogy az iskolák a minisztériumok segítségével ki tudnak olyan programokat dolgozni, amelyek nem a korábban már megszüntetett hároméves szakmu nkásképzés gyakorlatát hozzák vissza, hanem olyan új módszereket vezetnek be a szakképző évfolyamokon a közismereti tárgyak elsajátítására, amelyek közelebb hozzák a gyerekekhez még az általános műveltséget is. És bízunk abban, hogy azért, hogy a szakmát e lsajátíthassák, talán nagyobb motiváció lesz az alapkészségek - írás, olvasás, számolás - elsajátítására is. Ahogy már említettem, nem teljes körű átalakításra tesz a törvénymódosításunk kezdeményezést, tehát nem lesz kötelező az ilyen típusú képzés beveze tése. Azoknak az iskoláknak lesz érdemes ezzel foglalkozni, ahonnan szakképesítés nélkül, a tanulmányok befejezése nélkül eltávoznak a diákok, nagy számú a lemorzsolódás. Az ő esetükben célszerű lesz megfontolni, hogy a félbehagyott tanulmányok helyett a t ársadalom számára is és a gyermek számára is előnyösebb lesz, ha egy szakmát elsajátítva hagyja el a gyermek az iskolát, az iskolarendszert. Tudjuk azt, tudom azt, hogy önmagában egy szervezési mód a lemorzsolódást nem fogja megoldani, de meggyőződésem, ho gy az új lehetőség megnyitásával a 810 ezer fős lemorzsolódás évente lényegesen csökkenthető, sokkal több gyerek megmenthető a gazdasági élet számára, a munka világa számára és természetesen nem utolsósorban a saját családja, a saját jövője számára. Mert nem mindegy, hogy a piac által igényelt szakmával hagyja el a gyerek az iskolarendszert és el tud helyezkedni, munkát tud vállalni, vagy pedig félbehagyott tanulmányokkal kerül ki az iskolából, és ezáltal potenciálisan egész életét munkanélküliként, a társ adalom által eltartottként éli le. Azt hiszem, hogy erre a kérdésre mindenképpen megoldást kell találni, hiszen ma már a szakmunkások hiánya, a kétkezi munka becsületének a hiánya a gazdasági élet fejlődésének a gátjává vált, miközben százezer számra munka nélküliek vannak jelen a magyar társadalomban, ugyanakkor csaknem százezerre tehető azon munkahelyek száma, amelyek betöltetlenek, ahol elsősorban jól
