Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 12 (210. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
2294 képzett szakmunkások hiányoznak a munka világából. Sőt, sok befektető azért kerüli el Magyarországot, mer t kevés a jól kiképzett szakmunkás. Tudom, hogy ennek az egy kérdésnek a rendezése, ennek az egy ügynek a rendezése, amelyről ez a törvényjavaslat szól, önmagában ezt nem oldja meg, de hozzájárulhat ahhoz, hogy nő a fizikai munka megbecsülése, jobban a társadalom érdeklődésének az előterébe kerül ez a kérdéskör, a szakmunkásképzés maga, nő a szakmunkások megbecsülése is, és ezáltal az egyén számára is hasznos lesz, ha ezt a képzést bevezetjük. És annak, aki ebbe be kerül és szakmát szerez ahelyett, hogy lemorzsolódna, és a társadalom egésze számára is - ahogy már utaltam rá az imént , ez haszonnal járhat. Tehát egy olyan kezdeményezést tettünk le a tisztelt Országgyűlés asztalára, amely egy valóságos társadalmi prob léma megoldására adhat lehetőséget, nem tartalmaz kényszereket, hiszen az iskolák, a szülők, a fenntartók közösen döntik el, hogy szervezneke ilyen képzést, és a végső döntést majd a szülő hozza meg, hogy a hagyományos, 10. osztály után kezdődő szakképzés re íratja be a gyerekét, vagy esetleg a 8. utáni szakképzésre. Sok előkészítő tárgyalást tartottunk szakmai szervezetekkel, iskolai vezetőkkel tanácskoztunk. Általában a nem kötelező bevezetését támogatják ennek a képzési formának. Ezekkel a megjegyzésekke l ajánlom a tisztelt parlament figyelmébe a beterjesztett törvényjavaslatot. A parlament honlapján már látható, hogy képviselőtársaim módosító indítványokkal teszik alkalmazhatóvá. Ha a nyári parlamenti időszakban megszületik a döntés, akkor nem lesz akadá lya annak, hogy őszig az illetékes minisztériumok, szakemberek kidolgozzák azokat az alacsonyabb szintű rendelkezéseket, az OKJ módosítását, vizsgakövetelmények módosítását, ami lehetővé teszi az iskolák számára, hogy idén ősszel meghozzák a döntésüket, ho gy bevezetike ezt a képzés, meghirdetike, vagy nem, és ebben az esetben, ha most megszületik a törvény, akkor 2010 őszétől már megjelenhetnek a gyermekek ebben a képzésben. Tehát a 2009ben nyolcadikosok számára, a 2009 őszén a nyolcadikos gyermekek szám ára ez már 2010 őszén egy valóságos képzési lehetőség lehet. Ehhez kérem képviselőtársaim nevében a tisztelt Országgyűlés jobbító javaslatait és végül majd a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Kö szönöm. Most megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak, aki a kormány nevében kíván szólni. (12.50) ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A javaslat egy, a szakképzési r endszer átalakulását folyamatosan követő, azzal folyamatosan együtt járó vitának egyik fontos kérdésére kínál megoldást. Tudniillik az a vita régóta létező, komoly kérdés a szakmán belül, a szakképzéssel foglalkozó intézményeken belül is, hogy mi a jó sorr end, mi a jó szervezési mód: célszerűe előrevenni az elméleti ismereteket, adott esetben a hiányok pótlását; vagy épp ellenkezőleg, az a korábbi szakképzési módszer volt jó, amikor párhuzamosan zajlott a szakképzés, a gyakorlati szakképzés és közben az el méleti felkészítés. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján számos megközelítés, számos vélemény alakult ki ebben a kérdésben. Őszintén szólva, ezeknek egy jelentős része olyan, amit nem vagy nem feltétlenül támasztanak alá a tudományos eredmények, felmérések . Többek között a képviselő úr által említett lemorzsolódási mértéknek és számnak én semmilyen statisztikában vagy felmérésben nem találtam alapját. Nehéz is lenne egyébként ezt statisztikailag kimutatni, hiszen 18 éves korig a mai oktatási rendszerben tan kötelezettség van, amit a diákok természetesen teljesítenek. Vélhetően ezek a becslések inkább azokra a tanulókra vonatkozhatnak, akik ugyan formálisan részt vesznek az intézmények munkájában, valóságosan azonban nem végzik el ezeket az intézményeket.
