Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 12 (210. szám) - Az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló 2004. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KISS FERENC (MSZP):
2275 Jelen helyzetben - majd később visszaté rek a veszteségfinanszírozásra - ez lehetővé teszi, hogy az önkormányzat bevonjon olyan külső vállalkozót, aki esetleg a fejlesztések esetében forrást tud biztosítani. És igaza van képviselőtársamnak akkor, amikor azt mondja, hogy meghosszabbíthatók ezek a közszolgáltatási szerződések. Ez így igaz. Az ez év december 3áig megkötött közszolgáltatási szerződések a hatályos jogszabály szerint 50 százalékkal, tehát négy évvel meghosszabbíthatók, magyarul: 2017. december 31éig, a 2009. december 3a után kötött közszolgáltatási szerződések a közúti közösségi személyszállítás esetén 10 évvel, míg a vasútinál 15 évvel, pontosan azért, hogy kiszámítható befektetés esetén egy megtérülő beruházást tudjon eszközölni az, aki elnyeri azt a közszolgáltatási szerződést. A másik ilyen fogalom a közszolgáltatási kötelezettség vagy közszolgáltatás finanszírozása. Úgy gondolom, a 11. §sal összefüggésben komoly vita bontakozott ki e vonatkozásban, hisz az előbb már említettem, hogy egy ellátásbiztonságot kell a közszolgáltatási szerződéssel biztosítani, és ennek a költségvetésben vagy az önkormányzati költségvetésben történő veszteségfinanszírozását kell szabályozni. Tehát két szereplőről van szó, egyrészt az államról és az önkormányzatokról. Mi is a vitatéma? Úgy gondolom, jogg al vetődött fel az előterjesztésben az odaítélés és a veszteségfinanszírozás ellenőrizhetősége. Mi az, hogy felmerült, indokolt költségek és ésszerű nyereség? Ennek az ellentételezése, amely bevétellel nem fedezett, hisz a bevétel az utasok által fizetett díjazás, plusz a fogyasztói árkiegészítés, és itt jön az egyéb bevétel és egyéb támogatás, amely részben lehet az állami költségvetésből - a helyközi közösségi személyszállítás esetében ez a vasút, a busztársaságok esetében a veszteségfinanszírozás - és az egyéb támogatás. Az egyéb támogatás az, ami szükséges lenne, hogy ezeknél a vállalkozásoknál valamilyen forrás képződjön arra, hogy eszközfejlesztést tudjanak végrehajtani. Azt is tudjuk, hogy az önkormányzati tulajdonú vállalkozásoknál, többségi tulajdon ban levő vállalkozásoknál, vagy pedig a helyi közlekedés - mint az önkormányzat kötelezően ellátandó feladata - az önkormányzatnak olyan kötelezettséget is jelent, hogy részben meghatározza a díjat, meghatározza a menetrendet, és természetesen a veszteségf inanszírozásban közreműködik az állammal együtt. De innentől egyéb kötelezettsége is megjelenik, hisz bizonyos többlettámogatást kell biztosítani az eszközfejlesztéshez. Ez az állami tulajdonú vállalkozásoknál, mint a MÁV, vagy a Volánok esetében részben a minisztériumon, részben a nemzeti vagyonkezelőn keresztül az állami költségvetésből történik, míg a helyi tömegközlekedést ellátó vállalkozásoknál ez az önkormányzatoknak a feladata. Azt is tudjuk, hogy az önkormányzatok jelenlegi helyzetében erre kevés l ehetőség van, hisz egyéb helyi költségvetési problémáik is vannak. Pontosan ezért ad lehetőséget arra, hogy belső szolgáltató esetében olyan vállalkozást vagy befektetőt vonjanak be, amelyek tudnak biztosítani a fejlesztéshez forrásokat. Van erre példa - h iszen a legutóbbi információk vagy a sajtóban megjelent pályázatok alapján megtörtént Debrecenben, legutóbb úgy tudom, Százhalombatta és egyéb önkormányzatok meghirdetik , hogy saját vállalkozásban, belső szolgáltató bevonásával próbálják megoldani és meg oldják azt a kötelezettséget, ami szerint a helyi személyszállítást meg kell valósítani. Képviselőtársaim is említették, mi az, amit finanszírozni kellene, és mi az, ami a lopakodó privatizáció címén megjelenhet. A miniszter úr mondta, hogy nagy pénzekről van szó, több száz milliárd forintról. Úgy gondolom, hogy az elszámolhatóság számonkéréséhez szükséges, hogy olyan számvitelpolitikával rendelkezzenek az adott vállalkozások vagy az állam által finanszírozott állami többségű vállalkozások, amelyekhez a ve szteségfinanszírozást az állam biztosította. De ugyanez vonatkozik az önkormányzatra is, van sok olyan polgármester, aki azt mondja, hogy szeretném látni azokat a tényleges költségeket, amelyekkel nekem a veszteségfinanszírozáshoz hozzá kell járulni. Tehát mindenképpen szükséges és igazuk van a képviselőtársaimnak abban, hogy legyen egy átlátható, ellenőrizhető számvitelpolitika, majdhogynem vonalszintű bevétel és ráfordítás
