Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 12 (210. szám) - Az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló 2004. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KISS FERENC, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: - ELNÖK (Harrach Péter): - MOLNÁR BÉLA, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2270 Mára a Volánvállalatoknál látható, hogy szinte belső törvények szerint működnek, s az egyéb, tehát a kötöttpályás közszolgáltatásokkal nem igazán vannak ö sszhangban. Ez az elmúlt évek történelme során alakult így, de azt hiszem, nem kell, hogy ez így maradjon, és mindent meg kell tennünk, hogy a különféle közösségi közlekedésben részt vevő cégek hasonló elvek szerint működjenek. Ez a kistérségekben való öss zehangolásban fog elsősorban jelentkezni, hiszen egy kisvárosban vagy faluban ugyanúgy közlekedik a MÁV, mint ahogy közlekedik a Volán is. Ugyanúgy van kötött pályás közlekedés, és ugyanúgy van közúti közlekedés is a személyszállításban. Természetesen van, ahol csak az egyik, van, ahol csak a másik tud megérkezni az adott településre, de ahol mindkettő jelen van, ott ma még egyáltalán nem látjuk azt, hogy ezeknek a közszolgáltatásoknak az összehangolására lenne megfelelő módszer, megfelelő lehetőség. Kezdve azon, hogy egy településen az autóbuszállomás és a vasútállomás nem egy esetben nem esik egybe, holott célszerű lenne megfelelően egy helyre vinni ezeket, és nyilvánvaló, hogy a vasútállomást a sínnel nem lehet arrébb tenni, tehát valamely módon a minisz tériumnak kellene generálnia azt a nézetet, azt a nézőpontot, hogy az autóbuszközlekedés mindenképpen keresse fel a vasúti közlekedés megfelelő pontjait. A menetrendek összehangolása szintén olyan pont, ami ma még abszolút nem létezik, és nemegyszer lehet látni egy vonatban utazva, hogy a mellette levő közúton a Volánbusz is közlekedik. Nem az a baj, és nem azt a következtetést kell levonni, hogy vagy az egyikre, vagy a másikra nincs szükség, és ahogy az elmúlt években nem egyszer előfordult, hogy akkor s zámoljuk fel a vonatot. Nem, nem felszámolni kell, hanem úgy kell a menetrendeket összeegyeztetni, hogy aki közlekedni akar, ne azt mondja, hogy én megyek vonattal, vagy én megyek autóbusszal, hanem el akarok jutni Atól Bbe, ebben az időpontban mivel leh et menni. És ezt csak akkor lehet megtenni, ha a menetrendek úgy össze vannak egyeztetve, hogy nem két perc különbséggel indulnak ezek a járművek. Ki jelentkezhet közúti személyszállítási közszolgáltatásba? A jelenlegi törvénymódosításban még mindig nagyon sok kiskaput lehet látni, nagyon sok anomáliát lehet tapasztalni ezekben. Nyilvánvaló, hogy a módosító javaslatok ezt megpróbálják majd némileg rendezni, de az átláthatóság és a verseny egyenlősége ma még nem valósul meg teljes mértékben. Különösen ott ne m valósul meg, amikor azt nézzük, hogy melyik szállító vállalat milyen elszámolási kiskapukkal tud rendelkezni. Különösen az utólagos elszámolásoknál, a felmutatott költségeknél nem érezzük azt, hogy ez megfelelő módon történne. A bizottsági ülésen - ha jó l emlékszem - államtitkár úr volt jelen, aki azt mondta, hogy verseny hiányában nincs pontos összeg, hogy az adott közszolgáltatás vajon mennyibe is kerül. Húsz szerződő cég húszféleképpen számol, és ez egy nagyszerű színes kavalkádot okoz, de azt gondolom , hogy a nézőpont itt nem megfelelő. Hogyan számol el a minisztérium az adott közszolgáltatásokkal? Ne mondjuk azt, hogy ha nincs verseny, nem tudjuk, mennyibe kerül! Azt gondolom, a minisztériumban vannak megfelelő szakemberek, ebben az országban vannak m egfelelő szakemberek, akik két pont közötti utasszállítás megfelelő költségét meg tudják határozni, és nem arra kell mutogatni, hogy húszféle szállító vállalat húszféle elszámolással rendelkezik - ez a magánügyük. Ma a minisztériumnak egy kilométer vagy ké t falu közötti távolságon egy utas elszállítása mennyi pénzbe kerül? Ezt kell meghatározni, és eszerint kell kiírni a közszolgáltatási szerződések ajánlatát. Akkor már ehhez tudnak viszonyulni a gazdasági élet szereplői, a közlekedési vállalatok is megfele lően tudnak reagálni, hogy ezt ők tudjáke vállalni vagy pedig nem tudják vállalni. Ha ezeket a nézőpontokat megváltoztatja a minisztérium, ha ezeket a nézőpontokat szakmaibban és az egész ország egységes szemléletében fogja megtervezni, akkor azt hiszem, sokban fogunk előrelépni a helyi közlekedésben. Köszönöm szépen.
