Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 12 (210. szám) - Az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló 2004. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
2271 ELNÖK (Harrach Péter) : Képviselő úr, ne helyezkedjen el nagyon kényelmesen, mert ha jól látom, az első írásban előre jelentkezett képviselő ön. Tehát most az írásban előre jelentkezett képvis elők következnek. (Molnár Béla: Visszalépek.) Visszalép? (Molnár Béla: Igen.) Akkor a második jelentkezőnek, Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak adom meg a szót. DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlé s! Az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló törvény módosítására a vasúti közlekedésről szóló törvény módosításával párhuzamosan, azzal egyidejűleg kerül sor - nem véletlenül. A kettő közötti kapcsolatot, a közös nevezőt az Európ ai Unió 1370/2007EK rendelete, az úgynevezett közszolgáltatási rendelet ez év december 3ai hatálybalépése jelenti, mely mind a vasúti, mind a menetrend szerinti autóbuszközlekedésre vonatkozó közös szabályozási keretet meghatározza. Ráadásul, mivel a ren delet közvetlenül lesz hatályos a tagállamokban, a vasúti közlekedéshez hasonlóan az autóbusszal végzett személyszállítás vonatkozásában is csak az európai rendelet érvényesüléséhez szükséges összhangot kell megteremteni a nemzeti jog bizonyos elemeinek, r észletszabályainak törlésével és azok megújításával. Az előterjesztés leglényegesebb része nyilvánvalóan a közszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó szabályokat tartalmazó 7. §. Ebben kerül rögzítésre többek között a közszolgáltatás elrendelésének krité riumaként szolgáló hármas feltételrendszer. (11.00) Így nemcsak az kerül kodifikálásra, hogy közszolgáltatási kötelezettség akkor rendelhető el, ha az egyrészt a köz érdekét szolgálja, másrészt a szolgáltatás gazdaságos ellátása másként nem biztosítható, d e az is, hogy az ellátásért felelős, vagyis a szolgáltatás megrendelője ki kell hogy egyenlítse a szolgáltatónak annak bevételekkel nem fedezett indokolt költségeit. Ugyancsak itt kerül rögzítésre az is, hogy ezen ellentételezés mértéke milyen feltételek a lapulvételével határozható meg, valamint hogy milyen nyilvántartási szabályok vonatkoznak a közszolgáltatás esetére. Az ellentételezési kötelezettséggel együtt járó közszolgáltatási szerződés jó a szolgáltatónak, hiszen számolhat azzal, hogy feladatainak h atékony és jó minőségű ellátása után méltányos mértékű nyereséget is tartalmazó bevételhez juthat, ugyanakkor tiszta helyzetet teremt a megrendelő számára is, hiszen csak az indokolt költségek megtérítésére és nem utólagos, esetenként a realitásoktól elrug aszkodó veszteség finanszírozására kényszerül. A szerződésben rögzített fix feltételektől eltérő, azon fölül jelentkező minden esetleges plusz térítési igény ugyanis csak szigorú tényekkel és számszerűsített indokolással alátámasztott kérelem elfogadása es etén lehetséges. (Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A közszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó, ha nem is teljesen egyértelmű jogszabály megteremtésének fő célja azonban mégiscsak az lehet, hogy túl a szolgáltató és a megrendelő szempontjain a közös társadalmi érdekeket is megfelelően szolgálja. Ezt pedig akkor érjük el, ha az autóbuszos és a vasúti törvény között olyan átjárhatóságot és összhangot sikerül teremteni, amelynek segítségével pontosan összemérhető a k ét szolgáltatás adott szakaszon fennálló gazdaságossága, költséghatékonysága; mégpedig azért, hogy eldönthető legyen, melyik szolgálja jobban az ellátásbiztonság, a költségvetés és az utazóközönség teherbíró képességének szempontjaival optimalizált módon a személyszállítás célját, természetesen az ágazatsemlegesség érvényesülése mellett. Vagyis pontos mérőszámok kellenek annak megítéléséhez, hogy melyik szolgáltatással érdemes ellátni ezt a fontos közfeladatot egy adott szakaszon. Hát ettől az összemérhetős égtől Magyarországon ma még sajnos nagyon messze vagyunk. S nemcsak azért, mert a pályázati úton összemért közszolgáltatási ajánlatok híján nem ismertek például a vasúti személyszállítás valós költségei - mert a 2009. évi vasúti közszolgáltatási szerződés mind ez idáig még nem köttetett meg, azaz nincs mit összehasonlítani az autóbuszos alternatívával , hanem
