Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 5 (208. szám) - A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár:
2117 Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíváne még valaki szólni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. A készülődésből viszont azt látom, hogy Avarkeszi Dezső államtitkár úr kíván válaszolni a vitában elhangzottakra. Öné a szó, államtitká r úr. DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nem csak a mai napon elhangzottakra szeretnék reagálni, hiszen múlt héten kezdődött meg a törvényjavas lat általános vitája, akkor is részben megismerhettük a bizottságok álláspontját, illetve néhány képviselőtársunk elmondta véleményét. Az általános vita elején azt örömmel tapasztaltuk, hogy koncepcionálisan szinte valamennyi hozzászóló támogatásáról bizto sította a törvényjavaslatot, mind a képviselőcsoportok, mind a bizottságok egyetértettek a törvényalkotás szükségességével. A bizottságok egyébként általános vitára alkalmasnak is tartották a normaszöveget. Fölmerült azonban néhány olyan kérdés a vita sorá n, amire úgy gondolom, hogy érdemes reagálni az általános vita végén. Az egyik ilyen, hogy miért remélhető az, hogy a hitelezők számára az adósságok megtérülésének magasabb lesz az aránya. Véleményünk szerint egyrészt azért, mert a csődegyezség úgy tud lét rejönni, hogy az adós a hitelezők számára kedvezőbb és főként gyorsabb adósságrendezési alternatívát ajánl, mint amit a hitelező a felszámolási eljárás végére várhat. Másrészt azért, mert ha nem sikeres a csődeljárás, nem jön létre a csődegyezség, vagy az adós nem tudja betartani, akkor a felszámolási eljárásban egy megőrzött csődvagyon ellenőrzöttebb, gyorsabb értékesítésére kerülhet sor, ami a hitelezők számára elfogadható megoldás. A másik ilyen kérdés, hogy hogyan biztosítható esetleg egy pénzügyi befek tető révén az adós reorganizációja, és ez hogyan tud érvényesülni a csődegyezség során. A tárgybeli törvényjavaslat olyan vállalkozások számára tud lehetőséget teremteni a hitelezőkkel való megegyezésre, velük csődegyezség megkötésére, amely vállalkozások maguk is aktív és szakértő módon próbálják tevékenységüket újraszervezni, és erre törekednek a cégtulajdonosok is. A jogszabály nem köti meg az adós és a hitelező kezét abban, hogy milyen megoldásokat munkálnak ki az adós fizetőképességének helyreállítása érdekében. Maga a normaszöveg a 19. §ban példálózó jelleggel felsorol olyan lehetőségeket - például követelésvagyon konverzió, adós kötelezettségeinek átvállalása biztosítékok ellenében , ami egy pénzügyi intézmény vagy pénzügyi befektető számára alkalm as formát teremt a részvételre, de ez azon is múlik, hogy az adós reorganizációs terve alkalmase a gazdálkodás veszteségforrásainak megszüntetésére, tevékenységének újraszervezésére. (14.50) Említést érdemel az is, hogy a törvényjavaslat úgynevezett bizto sított és nem biztosított hitelezői osztályokat ismer, és a pénzügyi intézmények az előbbi hitelezői osztály részeként komoly befolyást gyakorolnak a csődeljárás során az adóst megillető fizetési haladék időtartamára, az adós ellenőrzésére, de főként az eg yezség tartalmára és megkötésére. A harmadik ilyen kérdés a felszámolási eljárásban az adós és a hitelezők érdekeinek védelme. Úgy vélem, hogy a törvényjavaslat megtartja a felszámolás során az egyezségkötés lehetőségét, sőt a tartozá sok teljes kifizetése esetén az eljárás megszüntetésére kerül sor. Amennyiben a cégtulajdonosok és az adós kellő érdekeltséget mutat ezek iránt, a hitelezőknek is érdekükben áll egyezségkötéssel befejezni az eljárást, és az adós működésének fenntartásához a hozzájárulásukat megadni, mert ekkor hamarabb és nagyobb arányban kapják meg a követelésüket. A következő kérdés a vezetői felelősség az adósnál. Mint ahogy a parlamenti bizottságokban is elhangzott, a csődtörvény 33/A. §a azért bír a jövőben nagyobb je lentőséggel, mert a hitelezők érdekeit sértő vállalatvezetéstől a per során marasztalás esetére olyan pénzügyi biztosítékot lehet kérni, amely a felszámolási eljárásban a hitelezők követeléseinek kielégítését szolgálja, és ennek teljesítéséért mögöttesen a cégtulajdonosok is felelnek. A hanyag cégvezetés szankcionálását szolgálja továbbá az egyszerűsített felszámolásban az, hogy egyes mulasztások, például számviteli
