Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 5 (208. szám) - A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő tö... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2103 jogkörben okozott kár intézményének teljes felülvizsgálata, és annak korszerűsítése. Hozzáteszem persze, hogy “a ha llgatás beleegyezés” jogintézmény bevezetése és működése egyáltalán nem pótolja az ügyintézők és hivatalvezetők személyes felelősségének érvényesítését. Ez alatt azt értem, hogy az ügyintézők nem játszhatnak arra, hogy az ügyintézési határidő leteltével az ügyfél majd úgyis élhet a kérelmezett jogával, ezért a beadott kérelmeket felületesen bírálják el, ha egyáltalán elbírálják. A jogszabályi feltételeknek meg nem felelő kérelmek be- és elfogadása ugyanis a közérdekre is erőteljesen sérelmes lehet. Az előbb i okfejtésre visszatérve: ebben az esetben a terheket nem az ügyfélre és nem is a hatóságra, hanem egy adott tevékenység ellátására alkalmatlan vállalkozó esetén a társadalomra helyezzük. Ilyen értelemben a szóban forgó eszköz nem pótolja a hatóság érdemi ügyintézési tevékenységét, csupán éppen ennek hiánya esetén nyújthat hatékony jogorvoslást. Mindezek alapján a Szabad Demokraták Szövetsége egyetért és támogatni tudja e jogintézmény széles körű bevezetését. A javaslatban található esetekben indokolt “a ha llgatás beleegyezés” szabályának beiktatása, a másik oldalról pedig rendkívül előremutatónak tartjuk a szolgáltatási kerettörvényjavaslat azon rendelkezését, amely még a Ket.novella szabályán is túlmutat a szolgáltatási tevékenységek engedélyezése terüle tén. Eszerint ugyanis éppen a főszabály az, hogy “a hallgatás beleegyezés” szabálya érvényesül ezekben az ágazati eljárásokban, és törvénynek vagy kormányrendeletnek külön kell kizárnia, nyomós közérdekre hivatkozva, az adott intézmény alkalmazhatóságát. E zeket a javaslatokat a szabad demokrata frakció előremutatónak és az adófizető polgárok érdekét maximálisan szolgáló előrelépésnek tekinti, így támogatni tudjuk őket. Ez még akkor is így van, ha bizonyos eljárásokban el kell fogadni, éppen közérdekű indoko k alapján, hogy a javaslatban és más párhuzamosan tárgyalandó törvényjavaslatokban a kormány az elv alkalmazásának kizárása mellett döntött. Így egyes szabad szellemi foglalkozások esetén, például a könyvvizsgálói és ügyvédi kamarai hatósági eljárásokban a jövőben is a hatóság mulasztása esetén a hagyományos eszközökkel lehet élni a hatóság csendjének megtörésére. Emellett azt is szeretném megjegyezni, hogy a jogintézmény alkalmazására a javaslatban szereplő esetek mellett azért még látok más területeken is lehetőséget. A Ket.novella általános vitájában is említettem, hogy vannak esetek, ahol az történik, hogy mire a hatóság eljut egy adott tevékenység engedélyezéséhez, addigra praktikus okokból, igaz, jogellenesen, a kérelmező ügyfél már régen túl van a ké relmezett jog gyakorlásán, és ráadásul ezt a hatóság is tudja, a közérdek sérelme nagyon valószínűtlen, de azt is tudja, hogy ha baj lenne, képes lenne beavatkozni. Akkor konkrétan a területfoglalási engedély kapcsán hoztam fel példának, hogy miközben az á llampolgár ilyen engedélyt kér az építkezéséhez vagy valamilyen kisebb építkezési munkálatához a lakása körül, mire megkapja az engedélyt, az adott munkán már régen túl van. Akkor az engedélyezés helyett a bejelentést említettem, amely helyettesíthetné a m indenki által tudott, a hatóság és az ügyfél közötti cinkos összekacsintást. De nem tartom kizártnak ehelyett azt sem, hogy ebben az eljárásban is az eljárás elhúzódása ellen vegyük igénybe a most boncolgatott eljárásjogi intézményt. Ehhez előreláthatólag mi módosító javaslatokat is be fogunk terjeszteni. Láthatjuk, hogy a hagyományos magyar közigazgatási eljárások állóvizét a most tárgyalt törvényjavaslatok alaposan fel fogják kavarni elfogadásuk esetén. E törvényjavaslatok elfogadása után a közigazgatási jogtudomány szakemberei kezdhetik átértékelni azt a tudást, amelyet évtizedek óta a magyar jogi egyetemeken közigazgatási jogból tanítanak. Erre valószínűleg már eddig is szükség lett volna, de most aztán mindenképpen sürgősen. Az előbbi példák alapján is látható, hogy a gazdasági versenyképesség szempontjából felfogott hatósági tevékenységre a korábbi sablonok, amelyek jórészt az engedélyezésállami felügyelet dichotómiában voltak csak képesek gondolkozni, részben idejét múlttá váltak, és az egyes ágazati eljárásokban nem egyszerűen lehetőség van friss szemlélettel, progresszív intézményekkel operálva egyszerűsíteni a hatósági eljárásokat, hanem nemzetgazdasági szempontból ez sürgős kényszert is jelent egyúttal.
