Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 5 (208. szám) - A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő tö... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2104 Vannak azonban a javaslatban olyan módosításo k is, amelyeket a liberális frakció bár tudomásul vesz, egyetérteni ezekkel csak nagyon nehezen vagy ebben a formájában egyáltalán nem tud. Már a Ket.novella kapcsán is többször kértük a kormányt arra, hogy fontolja meg, vane értelme felborítani a polgár ok számára már rögzült és bejáratott, napokban történő határidőszámítás rendszerét, és áttérni a munkanapokban történő számításra. Csak egyetlen példa, hogy ismét felhozzuk ezt az egyébként nyugvópontra még mindig nem jutott vitát. Ha egyes eljárásjogi tö rvények naptári napokban határozzák meg a határidőket, és ezek a törvények nagyon gyakran kerülnek kapcsolatba egymással, akkor a Ket.ben az egyébként munkanapokban meghatározott határidőszámítás alapvetően összeütközésbe kerülhet. Ha azt mondjuk, hogy e gy hónap, a jogban általában úgy gondoljuk, hogy ha egy hónapról van szó, akkor egy hónap napjával azonos naptári nap a következő hónapban a lejáró határidő napja; ha például a Ket. szabályait vesszük alapul, akkor a 30 nap jóval több mint valódi 30 napot jelent, hiszen a munkaszüneti napok hozzáadódnak, azaz eltolódik a határidő. Ez alapvető értelmezési problémákat jelent, ebben a tekintetben nincs összhang véleményem szerint az eljárásjogi jogszabályokban. Mivel egyébké nt a helyzet persze adott, hiszen a Ket.novella elfogadásával végül a munkanapokban történő számítás győzedelmeskedett, ezért elfogadjuk, hogy az ágazati joganyag ennek megfelelő módosítására az eljárások kiszámíthatósága miatt alapvetően szükség van. Hoz záteszem, ezek után legalábbis furcsa, hogy olyan eljárásokban maradt meg a napokban történő számítás, amelyek - például az adóigazgatás, a közbeszerzési jogorvoslati eljárás - ügyfelek tízezreit érintik, ezért ha a javaslat következetes akart volna maradn i a munkanapokra történő áttérés kapcsán kifejtett céljaihoz, talán éppen ezekben az eljárásokban kellett volna az átállást elvégezni az egyszerűsítés jegyében. Ebből a szempontból azt az előterjesztői indokolást, amely közelebbről meg nem határozott, külö nös méltánylást érdemlő körülményekre hivatkozik, az adóigazgatás kivételként történő kezelésére kevésnek érzem. És ha már adóigazgatás: mintha ezen a területen az előterjesztő meglehetősen kesztyűs kézzel bánt volna a hatóságokkal. Hasonlóan “a hallgatás beleegyezés” szabálynál elmondottakhoz, itt is látok még bőven lehetőséget az ügyfelek adminisztratív terheinek csökkentésére, például egyes indokolatlan, az elévülési időn túlra nyúló iratmegőrzési kötelezettség eltörlésében. Szintén sajnálatos, hogy éppe n itt zárja ki a javaslat a Ket.nek azt a szabályát, amely alapján a hatóság nem kérheti olyan adat igazolását, amely valamely más hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásában már megtalálható. (13.50) Ha jól emlékszem, ez a 2010. év közepétől lesz majd talán hatályos. Ha van botrányos, jogállaminak aligha nevezhető eljárási törvény Magyarországon, akkor ez az adóigazgatási eljárásról szóló törvény biztosan az. Egy január elején kelt ombudsmani jelentés is súlyos alkotmányossági visszásságokat t árt fel például a vagyonosodási vizsgálatok kapcsán, de erről talán majd egy más helyen részletesebben is lehet még szó. Értjük, hogy a több milliós ügyfélforgalommal dolgozó adóhatóságok munkáját ezek a rendelkezések esetleg lassítanák, esetleg megnehezít enék, de azt is látni kell, hogy olyan területről van szó, amelynek átfogó reformja, egyszerűsítése már rövid távon is megkerülhetetlen lesz. Hogy milyen régóta húzódik e terület reformja, arra talán Bibó szavait érdemes leginkább felhívni, aki, míg a haza i földművelési igazgatást kaotikusnak, addig a magyar adórendszert áttekinthetetlennek nevezte - mindezt már 1947ben. Bibó mondta, hogy, idézem: “Egy igazgatási szerkezet nagyon szívósan tudja őrizni a maga levegőjét és eljárásmódját, s ez olyan tényező, amely gyakran erősebb az igazgatásban működő személyek egyéniségénél és szándékánál.” És a helyzet azóta csak romlott. Nos, az adóigazgatási áporodott levegőjét a liberális frakció néhány módosító javaslattal igyekszik majd frissebbé tenni e törvényjavasla tok tárgyalása során is. Mivel ez még csupán az általános vita, ahol a koncepciók megvitatásának kell főszerepet kapnia, ezért a további részletekre most külön már nem térnék ki. Látjuk, hogy vannak hibái a javaslatnak,
